Szent Balázs püspök emlékére vált szokássá a balázsjárás, akit mindenféle torokbetegség gyógyítójának tartottak. A balázsjárás adománygyűjtő köszöntő szokás, amelyet iskolás korú gyerekek adtak elő február 3-án, Balázs napján. Házról házra jártak, énekeltek, színjátékot játszottak el – melyben Balázs püspök szerepel -, majd ajándékokkal távoztak. A balázsjárás mellett szokás volt még az ún. „Balázs-áldás” vagy „balázsolás”, amikor is a pap a gyermekek álla alá gyertyát tett, miközben imát mondott. A szentelt almát is alkalmas gyógyszernek tartották a torokbántalmak ellen.

„Hűbele Balázs”
Arany László (1844-1898, Arany János fia)1873-ban írja meg fő művét, a Délibábok hősét. A verses regény főszereplője Hűbele Balázs, egy kisbirtokos nemes, aki keresi a helyét a világban. Megtestesíti a kor ideális legényemberét: írói ambíciókat dédelgető, művelt és szorgos fiatalember, aki beteljesületlen szerelme miatt egészen Garibaldi seregéig fut; beáll önkéntesnek. A győzelmek után hosszasan bolyong Itáliában, majd hazatérve szeretné tapasztalatait kamatoztatni, de modernizációs ötletei rendre elbuknak: túl sokat és túl sietve akar mindent.
Hűbele Balázs neve Arany János Bolond Istókjában bukkan fel, de a „Délibábok hőse” nyomán válik a magyar mentalitás címkéjévé: hiába a nemes szándék, tehetség, igyekvés, ha hiányzik az állhatatosság, a józan megfontoltság. A délibáb-kergetés, a szalmaláng-lelkesedés persze nem feltétlenül része a magyar karakternek, de korában a nemzet letéteményesének tekintett nemesség egy tekintélyes része joggal kapta Arany László szellemes kritikáját.