Minden olyan esztendő, amikor július 25. napja - Szent Jakab apostol ünnepe - vasárnapra esik, szentév a kereszténység egyik legősibb és legjelentősebb zarándokhelyén, Santiago de Compostelaban. A 10. század óta hívők sokasága kel útra, hogy kifejezze Isten iránt érzett szeretetét, háláját, hogy vezekeljen bűneiért. Az elmúlt évek, a "Camino" (Szent Jakab Zarándokút) újjáéledését hozták. Évente zarándokok százezrekben mérhető tömege érkezik Spanyolországba a világ minden tájáról, hogy felkeresse Szent Jakab apostol sírját.

Az idősebb Jakab apostolt, Szent János bátyját, Heródes Agrippa végeztette ki Kr. u. 44-ben. A legenda szerint tanítványai az apostol holttestét egy bárkába tették, amely Hispánia óceáni partjainál, Galíciában vetődött partra. A hagyomány úgy tartja, hogy Szent Jakab évekig hirdette az igét Hispánianak e területén, nem véletlen tehát, hogy tanítványai nagy tisztelettel itt temették el. A sír később a feledés homályába veszett, csak a Kr. u. 9. században egy Pelagius nevű jámbor remete lelt rá ismét. Kr. u. 884-ben, a Clavijo mellett vívott csatában a mórok felett aratott győzelmet Szent Jakab közbenjárásának tulajdonították. Ettől kezdve a reconquista - Spanyolország területének visszafoglalása az araboktól - védőszentje lett az apostol.

A népi megfigyelés szerint Jakab-napig a zab aratását be kell fejezni, mert a gabona, ami a földeken marad, az ott is vész. Ez Jakab zivatart hozó kedvére utal. Az e napi tiszta éjszaka bő termést jelent a kertekben. A délelőtti időjárás a karácsonyi időt mutatja meg: ha sok felhő gomolyog az égen, akkor nagy hóra kell számítani. A szőlőtermelők szerint e naptól fogva kezd édesedni a szőlő. Figyelték a hangyákat is: ha nagy halmot hordtak Jakab napján, hideg esztendőt vártak.