2. kötet

MAGYAR
ORSZÁGNAK
LEÍRÁSA

Mellyben minden hazánkbéli Vármegyék, Városok, Faluk, Puszták; uradalmak, fabrikák, huták, hámorok, savanyú, és orvosló vizek, fördöházak, nevezetesebb hegyek, barlangok, folyó vizek, tavak, szigetek, erdök, azoknak hollételek, Földes Urok, fekvések, történettyek, külömbféle termésbéli tulajdonságaik, a’ betűknek rendgyek szerént feltaláltatnak.

KÉSZÍTETTE
VÁLYI ANDRÁS
KIRÁLYI MAGYAR UNIVERSITÁSBÉLI
PROFESZSZOR.

MÁSODIK KÖTET.

BUDÁN,
A’ KIRÁLYI UNIVERSITÁSNAK BETŰIVEL.

1799.

Durum, sed levius fit patientia,
Quid quid corrigere est nefas.
            Horatius.

FŐMÉLTÓSÁGÚ,
ÉS
NAGY KEGYELMESSÉGŰ
NÉMET ÚJVÁRI
BATTHYÁN JÓZSEF
Ő EMINENTZIÁJÁNAK

RÓMAI SZENT BIRODALOMBÉLI HERTZEGNEK, RESBYTER KÁRDINÁLNAK, A’ RÓMAI SZENTSZÉK KÖVETTYENEK, MAGYAR ORSZÁG’ PRIMÁSSÁNAK, FŐ TITOKNOKJÁNAK, ÉS KANTZELLÁRIUSÁNAK, ESZTERGOMI FŐ ERSEKNEK, SZ. ISTVÁN APOSTOLI KIRÁLY RENGYE’ PRELÁTUSÁNAK, ’S NAGY KERESZTES VITÉZNEK, VAS VÁRMEGYE’ ÖRÖKÖS, ESZTERGOM VÁRMEGYENEK ÖRÖKÖS, ÉS FŐ ISPÁNNYÁNAK, TSÁSZÁRI, ’S APOSTOLI KIRÁLY Ő FELSÉGE’ VALÓSÁGOS BELSŐ TITKOS TANÁTSOSÁNAK, ’S A’ KIRÁLYI MAGYAR HELYTARTÓ TANÁTS TANÁTSOSÁNAK, ÉS A’ SEPTEMVIRÁLIS TÁBLA’ BÍRÓJÁNAK.

Mély alázatossággal ajánlya
A’ KÖNYVNEK KÉSZÍTŐJE

FŐMÉLTÓSÁGÚ,
’S NAGY KEGYELMESSÉGŰ
RÓMAI SZENT BIRODALOMBÉLI
HERTZEG!

A’ leg mélyebb tisztelettel, van szerentsém HERTZEGSÉGEDNEK bémutatni, ’s ajánlani munkámnak második kötettyét, melly nagy kegyelmesség valamint reménységem felett való; úgy szinte különös vígasztalással, is élesztett. Ugyan is HERTZEGSÉGEDNEK betses könyvtárjából nyertem e’ munkának készítésére a’ leg nevezetesebb segedelmeket, ’s hogy ha Hertzegi Eminentziád nem gyámolította volna hasznos szándékomat, sokkal sikeretlenebb lett vólna hoszszas törekedésem. Valamint pedig a’ munkának készítésében HERTZEGI EMIMENTZIÁDNAK különös kegyelméből nyertt kútfők nélkűl, úgy szinte annak kiadásában is ujjolag meg akadályoztatott vólna tsekély erőm, hogy ha HERTZEGSÉGEDNEK bóldogító segedelme nem elevenítette vólna, a’ sok féle terhes költségek miatt már ellankadott iparkodásomat. Illyen a’ köz jóra intézett igyekezetek előmozdításának eleven példája!

Hová nem terjed még ki HERTZEGSÉGEDNEK halhatatlan kegyelmessége? kitsoda mérészelné HERTZEGI EMINENTZIÁDNAK hármas hívatalbéli nagy tetteit, avagy külömbféle jótéteményeit előszámlálni? Felhevűl a’ szív, elfélemledik az indúlat, ’s mély tiszteletbe merűl a’ képzelő erö, midőn HERTZEGSÉGEDNEK nagy tetteit akár a’ Hit, akár a’ Felséges Király, akár pedig a’ Haza eránt méltóképen lerajzolni akarná; leroskad igyekezetében, s’ kénteleníttetik érezni gyarló tehetetlenségét. De ha erőszaktétellel törekedném is felűl haladni magamat, HERTZEGSÉGED viseltt dolgainak rövid lefestésében, még sem lehetnék nyertese tzélomnak; minthogy e’ szerentsét tőlem HERTZEGI EMINENTZIÁD egyenesen meg tíltaná.

Emlékezetben, és hív tiszteletben maradnak azok még is, míg Magyarok életben lesznek, míg a’ Felséges Ausztriai Ház a’ Királyi kórmányt forgattya, mindenkor tisztelettel fogják HERTZEGSÉGEDNEK halhatatlan nagy nevét említeni; én pedig minden ínséges fáradozásaim vígasztaló jutalmának tartom, hogy tsekély munkámat HERZEGSÉGEDNEK nagy kegyelme által nevezetesíthetem, a’ ki leg mélyebb tisztelettel vagyok. Pesten 26dik Juny 1797.

FŐ MÉLTÓSÁGÚ,
S’ NAGY KEGYELMESSÉGŰ
HERTZEGSÉGEDNEK

leg alázatosabb szolgája, s’
hív tisztelője
VÁLYI ANDRÁS.

VÁLYI ANDRÁS

Pesti Universitásbéli Professzorhoz, mikor MAGYAR ORSZAG’ Leírását ki adná.

Zeng a’ ditsőség’ Temploma! vigadoz
      A’ benne, bóldog fényei közt, lakó
      Szent Halhatatlanság, ’s borostyánt
            Osztogat a’ jeles érdemeknek.
Te is Barátom VÁLYI! örűlly ezen:
      Ifjú korodnak győnge virágait
      Hazádnak óltárán valódi
            Áldozatúl, néki bé mutattad.
Sok gond, ’s szűnetlen fáradozás után
      Készűltt szerentsés Lexiconod, Tanú,
      Igaz Tanú; hogy Nemzetednek
            Haszna, ’s ditső neve szíveden van.
Ez mind jutalmunk, mind pedig ösztönűnk
      Mostan: felőlünk józan itéletet
      Majd a’ jövendők hoznak, a’ kik
            Nem hunyoríttanak érdeminkre.
A’ kék Irígység, bátor akarmi szép
      Dolgot tselekszünk, meg nem elégedik.
      A’ fényt homálynak, a’ világot
            Éjnek alajtya veszett agyában.
Mit tészen a’ nagy lélek? amá ditső
      Időkre nézvén, illyen alá való
      Késértetet meg vet, ’s ki jegyzett
            Tárgya felé nemesen törekszik.
Bízván magában fel: fel emelkedik
      Az Égiekhez mennyei szárnyain;
      ’S túl a’ halandóság’ határin
            Tsendesen éli örök világát.
Székes Fejérvárott 1797.

VIRÁG BENEDEK