Főmenü » Gyerekeknek

200 éves a népmesekutatás

1812-ben jelent meg a Grimm testvérek első mesekönyve


Forrás: Wikimedia Commons
Forrás: Wikimedia Commons
1812-ben jelent meg Jacob és Wilhelm Grimm csodálatos gyűjteménye, a Gyermek-, és házimesék. Tulajdonképpen ettől a ponttól tartjuk számon a népmesekutatást, korábban nem foglalkozott senki a nép körében népszerű történetek lejegyzésével.

Jacob Grimm könyvtárosként dolgozott, a hivatali elfoglaltságok mellett fennmaradó idejében a régi német nyelvvel és költészettel foglalkozott. Testvérével együtt elhatározták, hogy összegyűjtik az összes német szót, illetve nagyon érdekelte őket, hogyan változik a nyelv, a szavak jelentése az idő múlásával. Azt gondolták, hogy erre az a legjobb módszer, ha megkérnek idős embereket, hogy meséljenek történeteket. Ezeket a különböző nyelvterületről összeollózott meséket aztán kicsit átírták, és 1812-ben megjelentették őket.


Forrás:morguefile.com
Forrás:morguefile.com
Ezek a történetek azonban korántsem "gyerekbarát" mesék. A legtöbb mostoha valójában gonosz édesanya volt, és az erőszak nem csak a gonosz megbüntetésére szolgált. Ez indított el egy sor olyan változtatást, ami miatt ma egy Grimm-mese; négy-öt oldalas leporelló, a nagymama elbújik a szekrényben a farkas elől, Jancsi és Juliska pedig csak véletlenül elkeverednek édesapjuktól az erdőben. A félelmetes meséknél amúgy sem szerencsés a képi megjelenítés, hiszen a gyermeki belső képalkotás megakadályozza csemeténket, hogy félelmetesebbet képzeljen el, mint amit fel tud dolgozni.

A Grimmek munkája azonban elindított Európában egy olyan népmesekutató hullámot, aminek ma magyar népmeséinket is köszönhetjük. Kezdetben a meséket átírták, stilizálták. Majd a XX. században létrejött az egyéniségkutató iskola, amelynek keretében mesemondókat kerestek meg, és az ő tájnyelvi jellegzetességeikkel jegyezték le a szövegeket, variációkat. Ennek a kutatásnak sajnos a néprajzkutatók a vége felé közelednek, hiszen a civilizáció terjedésének köszönhetően egyre kevesebb a falvakban a mesemondó.

Soha ne felejtsünk el időről időre népmeséket olvasni, akár magyar népmesét, akár bármelyik egyéb népét! Hiszen a mesék egy közös őstudatból származnak, és a gyermeki léleknek szüksége van ezekre az archetípusos történetekre a mai műmesék mellett.

Kaposi Ildikó

Eseménynaptár

« 2017 március »
H K Sz Cs P Sz V
  1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31   
Bejelentkezés
Hírlevél
Könyvtárkereső
Szolgáltatáskereső
Keresés a katalógusban
Távhasználat
Keresés