 |
| fotó: Kaposi Ildikó |
- Nincs olyan gyerek, aki ne rosszalkodna néha. A gyerekeknek kialakulóban van az erkölcsi érzékük, még nem tudják, mi az, amit csak nem illik, mi az, ami tilos, vagy mi az, amivel megbánthatunk másokat.
Rufus Rafael sem kivétel. Ismerősként köszönthetik ők azok, akik olvasták a Lámpalány meséit, vagy a Bögreúr meséit. Rafael ebben a kötetben rosszalkodik. Hat és fél éves nagyóvodás, és sokszor unalomból, figyelmetlenségből, vagy haragból elkövet olyan tetteket, melyek után büntetés jár. A büntetés pedig az, hogy le kell söpörnie a teraszt. Itt várja őt Seprűsrác, aki belelát a kisfiú lelkébe, és mesékkel segíti megértenie a rosszaságokat.
A mesék kedvesek, nem didaktikusak, az illusztrációk pedig, melyek ismét Gyöngyösi Adrienn kezét dicsérik; csuda klasszak.
Csemeténk ezekből a történtekből talán megérti, miért nem jó elkóborolni a szüleinktől az Állatkertben, miért ne zárjuk be a kistesónkat a kamrába, és miért ne dobáljuk fel a nagyi plafonjára a mézes kenyeret.
A mese ezekben a történetekben egyszerre szórakoztat, és tanít, és sokkal jobban hat, mintha Anya, vagy Apa, azt mondanák: Ezt ne csináld, mert nem szabad!
Kaposi Ildikó