Főmenü » Könyvtáraink » Dagály u. 9. » Világjáró olvasók

Holland városok magyar szemmel

A “régi mániám” végigvonatozni Hollandián. A 2006.év hosszú, forró nyarának végén, amikor már Hollandiában is visszatért az időjárás a megszokott keretek közé, végre megvalósíthattam feleségemmel együtt ezt a vágyamat.

Mit jelent a szokásos időjárás augusztus végén Európának ezen a felén? A reggelek és esték hidegek, napközben, ha süt a nap, akkor a rövid ujjú ing vagy póló kellemes viselet, eső esetén viszont újra felvehetjük a dzsekit vagy pulóvert. A lényeg: mindig legyen kéznél az esernyő, mert naponta többször is váltakozik az eső és a napsütés. Ami nálunk ritkaság számba megy, hogy napsütés közben is esik az eső, az itt normális jelenségnek számít.

A szerény anyagi eszközökkel ellátott magyar turista leggyakrabban egy fapados légi járattal érkezik az országba, Amszterdam repülőterére, a Schipholra. Naponta több ilyen is indul Ferihegyről. A Schiphol lényegesen nagyobb Ferihegynél, a forgalom is jóval élénkebb.

A Schiphol úgy áll vasúti összeköttetésben a nagyobb holland városokkal, hogy közben nem kell átszállni Aszterdamban. Mintha nálunk Ferihegyről közvetlen vonattal mehetnénk Miskolcra. Mi úgy mentünk az Amszterdamtól 70 km-re keletre fekvő üdülőfaluba, Puttenbe, hogy nem kellett a városban átszállnunk, a vonat be sem ment a főpályaudvarra.

Puttenben egy erdőszéli üdülőtelep kis faházában lettünk elszállásolva. Reggel madárfüttyre ébredtünk, este a szúnyogok zümmögtek altatódalt. A mókusok az ajtónkig is eljöttek, ha kopogást hallottunk a tetőn, akkor tudtuk, hogy őket halljuk, nem a szomszédot.

Bár élvezetes volt ez a természetközeli állapot, mi mégis városnézésre jöttünk, meg kellett tehát szervezni a vasutazást. Be kellett tehát buszozni a közeli állomásra, ami nem Putten vasútállomása volt, hanem a két helységgel távolabb fekvő Harderwijk, itt találkozott a buszállomás a vasútállomással. Puttennél ugyanis a kettő messze esett egymástól.

Közismert, hogy Hollandia népsűrűsége magas. Ez mind semmi a biciklisűrűséghez képest! Ezt jól illusztrálja az itteni állomás melletti biciklitároló.




Hasonló látvány előfordul nálunk is a Budapest – Cegléd vonal állomásainál, de nem ilyen töményen. A gyalogos turistára nem is az autók jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem a mindenhonnan támadó, észrevétlenül közelítő biciklisták. Míg a turista önfeledten keresi a minél jobb pozíciót egy csodálatos fotóhoz, már fel is döntötte egy ilyen “kétkerekű szörnyeteg”. Az egyik könyv szerint csak Amszterdamban 550 ezer kerékpár létezik.

Két napig azt hittük, hogy a holland vasút pontos, már-már svájci mintájú a szervezettsége. Ez sajnos tévesnek bizonyult, mert itt is van késés, járatkimaradás. A tisztaság viszont valóban példás. Járnak emeletes szerelvények is. Nem nagy csoda, hiszen a 70-es években az NDK-ban és Csehszlovákiában már jártak emeletes vonatok, ha nem is ilyen tisztán. A MÁV most tervezi beszerzésüket.

A holland nyelvvel vasúti közlekedésünk során kerültünk behatóbb ismeretségbe. Egy-egy állomás nevét ahány ember, annyiféleképpen ejti. Miután menetjegyünket vagy bérletünket a kalauz kezelte, barátságosan ekképpen búcsúzott tőlünk: Ászklip! Egészségére! – gondoltam magamban. Csak annak érdemes hollandul tanulni, aki már jól eligazodik a különféle német nyelvjárásokban. Angolul ott mindenki beszél.




A közlekedés, mint minden az országban, meglehetősen drága. Ha sokat közlekedünk naponta, akkor érdemes bérletet váltani. Nyári szezonban az itt látható Zomertoer Plus 2 személyre 69 euróért korlátlan közlekedési lehetőséget biztosít vonaton, buszon, villamoson, metrón. Ebből következik, hogy nemcsak a városok között, de a városokon belül is jól hasznosítható.

A megérkezés az amszterdami főpályaudvarra különleges látnivalóval szolgált. Balra a város, jobbra pedig a kikötő, közvetlenül a pályaudvar mögött. A kikötőből éppen semmit sem láttunk, mert egy hatalmas óceánjáró, amelyik magasabb volt a pályaudvarnál, az egész látóterünket betöltötte.







A Central Stationt (Főpályaudvart) 1889-ben építették Petrus J. H. Cuypers holland építész tervei alapján, neoreneszánsz stílusban. Impozáns épület, 306 méter hosszúságban egy mesterséges szigeten. Ugyanez az építész tervezte a Rijksmuseumot. A hasonlóság szembeötlő. Éppen utazásunk idején renoválták mind a két épületet, a hasonlóság, sajnos ebben is megmutatkozott.







Amszterdamot szokás ”Észak Velencéjé”-nek is nevezni, bár mondják ezt Stockholmra és Szentpétervárra is. Ami feljogosítja a várost erre a rangra, az a hajózható csatornák, a grachtok sokasága. Amszterdam több mint 90 szigetre épült, kellett tehát a sok csatorna, már csak a szennyvíz elvezetése miatt is. Ezek a csatornák sokkal tisztábbak, mint a velenceiek, a szaglószerveinket sem irritálják. A partjaikon álló házak viszont a bőség és a polgári jó ízlés látható jelei ellenére sem vetélkedhetnek Velence palotáival. Ezek a polgárházak jó karban vannak, míg az olasz paloták jelentős része málladozik. Nekem mindkét fajta meglehetősen tetszik.

A grachtok gyönyörű házai a XVII. században épültek Ez volt Hollandia aranykora. Fotózásuk nehéz, mert a parthoz nagyon közel állnak, túloldalról fényképezve pedig a sűrű falombok takarják a rálátást. A házak jellegzetes építésmódja így is jól látszik a képeken. Miután az adókat a homlokzatok szélessége alapján rótták ki, a házakat nem szélesre, hanem keskenyre és magasra építették. Így jött létre a keskeny, csúcsos nagy ablakos jellegzetes polgárház az amszterdami csatornák mentén. A tipikus holland oromzat felnyúló díszeivel elrejti a mögötte húzódó tetőt. Ezek a házak az oromzatok változatosságával lepik meg az ámuló turistát. Hajdan egyetlen oromfalról sem hiányozhatott a felvonórúd a kampóvassal. A nagyobb tárgyakat és a rakományt segítségükkel, csigasoron keresztül húzták fel az emeletekre. A házak egy része raktárként is funkcionált.

Hollandia fővárosa nagy nyüzsgésével és tömérdek műemlékével nyűgözi le a látogatót. A belváros legforgalmasabb utcája, a Damrak elképesztő embersűrűséget produkál.

Ezen az utcán jutunk be a város szívébe, hogy megtekinthessünk néhányat a 750 műemlékvédelem alatt álló épületből.

A város legrégibb épülete az 1300 körül épült Oude Kerk (magyarul Régi templom). Ezt a templomot a vörös lámpás negyed veszi körül. Nem is templomként funkcionál már, hanem kiállítások, hangversenyek és irodalmi felolvasó estek helyszíne. Mikor mi beléptünk, éppen egy hölgy énekelt valamit, valószínűleg modern operákból. Időnként megtapsolták... A bejárattal szemben nyugágyakban feküdtek emberek, akik beszélgettek, olvasgattak, vagy gyönyörködtek a belső térben. Egy szintén modern képkiállítást is láthattunk. A templomtól távolodóban a szűk kis utcácskák kirakataiban már kora délután fehérneműre vetkőzött hölgyek voltak láthatók. Nem a fehérneműt reklámoztak...

A Niuwe Kerk (Új templom) sem nevezhető az áhítat csarnokának, mert itt is kiállítások viszik a prímet, istentiszteletek alig vannak. Látogatásunkkor ékszerkiállítás zajlott, vásárolni is lehetett, mint egy jobbfajta butikban.

Ismeretes, hogy Jézus kiűzte a kufárokat a templomból. Jelentem errefelé a kufárok győztek.

A legnagyobb templomokat találékonyan az egyes égtájakról nevezték el: Noorderkerk ,Zuiderkerk, Westerkerk. Tornyaik nagyon hasonlítanak egymásra.




A város legemblematikusabb tere a Dam. Itt található a Koninklijk Paleis, a királyi palota. Az 1700-as évekre készült el teljes egészében, de a királyi család csak ritkán tartózkodik benne. A tér közepén egy hófehér obeliszk áll a második világháború áldozatainak emlékére. Itt szoktak ücsörögni a fiatalok és a turisták.

A város számos múzeuma közül a leghíresebb a Rijksmuseum. Itt található Rembrandt legismertebb műve, Az éjjeli őrjárat. A festő Leidenben született, de 1631-ben Aszterdamba költözött, és haláláig a város lakója maradt. Házat vásárolt, amely ma szintén múzeum. A mester nagy adósságokba keveredett, ezért jó néhány képet kellett festenie, hogy csökkenthesse adósságát. Így keletkezett a remekművek garmadája az utókor nagy szerencséjére.

Hága, a királyi székhely nem vetélkedhet Amszterdammal műemlékei vagy fontossága tekintetében. Itt az élet sokkal nyugodtabb. Vannak azonban egészen egyedülálló nevezetességei, amelyek indokolják, hogy hosszabb időt szánjunk a város megtekintésére.




A Binnenhof épületkomplexuma a holland történelem leghíresebb színtere, a hajdani és a mai politikai élet központja. A Binnenhof magyarul belső udvart jelent, arra utal, hogy régen a kormányzók és a rendek palotájának belső udvara volt. Ma az egész épületkomplexumot így nevezik. Itt van a parlament alsó- és felsőházának épülete egy hattyúknak is otthont adó kellemes tó, a Hofvijver partján. Az udvarban van a minisztertanács székhelye és több minisztérium épülete is. A Ridderzaal (Lovagterem) a tér közepén emelkedik. Gyönyörű kettős tornyú gótikus épület. Ez volt V. Floris, Hollandia grófjának 13. századi ebédlője. 1904 óta minden év szeptemberének harmadik keddjén itt nyitja meg az uralkodó az új parlamenti évadot. Látogatásunkkor épen felújítás alatt állt.

Közel a Binnenhofhoz található egy kis területen roppant gazdagságot felhalmozó képtár, a Mauritshuis. Itt a fő attrakció Vermeer Lány gyöngy fülbevalóval c. festménye. Természetesen itt is van híres Rembrandt- kép, a Tulp doktor anatómiája. Nekünk egy Rubens-kép tetszett legjobban, az Idős nő és fiú gyertyával. Ahogy az a gyertya világított!




Hága modern kori leghíresebb látnivalója Madurodam, a liliputi város. A főpályaudvartól a 9-es villamossal csak néhány megálló, valamivel a belvároson túl. A ország sok híres és szép épülete megtalálható itt két futballpályányi területen huszonötszörös kicsinyítésben. A legérdekesebb azonban a dologban az, hogy nemcsak híres épületek, de a mindennapi életben megszokott holland jellegzetességek is láthatóak itt pl. fríz farm, tejfeldolgozó üzem, üzletsor, kávéház. A házak előtt miniatűr fák, emberek, autók álltak. Ahol kellett, ott zöld környezetben, ahol kellett, ott járda, úttest volt, ahogy az a valóságban is előfordul. A csatornákban kisebb hajók közlekedtek, a nyílt vizeken kompok, óceánjárók. A repülőtéren felszállásra készülődtek a repülők (repülni azért nem repültek), a síneken komplett vasúti szerelvények közlekedtek folyamatosan. Volt olyan is, ami nem mozgott automatikusan, de 10 cent bedobása után mozgásba lendült. A tízcentes a futballstadionnál megszólaltatta a lelátó morajlását, a cirkusznál pedig a cirkuszi zenét. Figyelemmel követhettük a repülőtéri csomagok mozgatásának menetét, a tejüzemnél pedig a tej feldolgozásának különböző fázisait. Nem egy statikus kiállítás áhítatos szemlélői, hanem a való élet kicsinyítet másának önfeledt szemlélői voltunk. A belépődíj fejében kapott nagyon informatív katalógus 167 kiállított apró remekművet mutat be. Ezek megtekintése több órát igényel. Mint az sejthető volt, a látogatók többsége nem a gyerek korosztályból került ki. (Otthon a villanyvasúttal is általában apu játszik.)




A házak díszítésének tipikus holland megoldását láthatjuk a Groenmarkton. Mintha habos lenne ez a homlokzat.

Hágához igen közel fekszik a porcelánjáról híres Delft. Ide akár városi villamoson is kimehetünk. Leghíresebb épületei mind a piactéren, a Markton találhatók.




Az 1383 és 1510 között épült Nieuwe Kerk (Újtemplom) a hozzátoldott 108 méteres toronnyal a város uralkodó épülete. Itt található Orániai Vilmos mauzóleuma. A szentély bal oldalán temették el Hugo Grotiust, a nemzetközi jog megalapítóját. Hatalmas szobra áll a templom előtt.




Másik fő nevezetesség a Raadhuis (Városháza). 1618-ban készült el, de egy 13. századi gótikus torony köré épült.

A Markt reneszánsz házai is figyelmet érdemelnek.

Delft számos Amszterdamhoz hasonló csatornával rendelkezik, ezek mentén pedig szintén szemet gyönyörködtető házakkal. A holland városok gazdagsága itt látszik a legjobban.

A város híres festője Jan Vermeer, aki egész életét e városban töltötte, még polgármesterré is választották. Delft látképe c. festménye a hágai Mauritshusban található.




Hollandia leghíresebb sajtvásárait az Amszterdamtól északra egy órányi vonatútra fekvő Alkmaarban tartják. Mi sajnos lemaradtunk erről a látványosságról, de kárpótlásul felfedeztünk egy nagyon “fotogén” szélmalmot.

Amszterdamtól 25 km-re található Haarlem, Hollandia egyik legrégibb települése. Már a X. században említik az okiratok. Ez a város is büszkélkedhet egy híres festővel, ez Frans Hals, akinek múzeuma van itt. A fő nevezetességek a Grote Markt környékén találhatók.




A Vleeshal (Húscsarnok) tetszetős, bár a könyvek szerint túldíszített, apró tornyocskákkal díszített épülete megörökítésre érdemes.

A Rajna egyik ága mentén Hága és Haarlem között épült Leiden, az élénk forgalmú egyetemi város. Itt található Hollandia legrégibb és legtekintélyesebb egyeteme, amelyet még Orániai Vilmos alapított 1575-ben.







A Stadhuis (Városháza) érdekessége, hogy nem a piactéren épült, hanem egy utcában, de a szokott holland reneszánsz stílusban.

A város másik érdekessége, hogy várral rendelkezik, ami egy XII. századi erőd maradványa, máig épen maradt kőfallal és lőrésekkel. Egészen alacsony mesterséges dombra épült. A kis magasság már elegendő ahhoz, hogy jó kilátás nyíljék az épületek tetejére.

Utrecht, a másik nagy múltú egyetemi város nagyobb, forgalmasabb, de számunkra kevesebb látnivalót nyújtott.




A város jelképe a dóm tornya, a Domtoren. 1321 és 1383 között épült, 112 m magasra. A dóm a toronytól külön és csonkán emelkedik, mert egy 1674-ben kitört vihar összedöntötte a hajóját.

Ha az alkmaari sajtvásárról le is maradtunk, a második leghíresebbet, a Goudában zajlót már megtekintettük.


Sajtnagykereskedés
Sajtnagykereskedés



Sajtkiskereskedés
Sajtkiskereskedés


A sajtvásár minden holland város jellegzetes patinás épülete a Waag (Mázsaház) előtt a Markton zajlik.




Gouda nemcsak sajtjáról és annak hagyományos vásáráról híres, hanem az ország legszebb városházáját is magáénak tudhatja. A Stadhuis gótikus összbenyomást kelt, a homlokzata valóban a középkorban, 1449-ben épült, de az épület más részei már az 1600-as évek holland reneszánsz stílusának termékei. Kecses tornyok, mutatós ablakok, szép szobrok díszítik az épületet. Minden fél órában harangjáték hallható, amelynek felcsendülésekor a harmadik szint erkélyes ablakaiban kis színes mesefigurák bukkannak elő.

A Sint Janskerk (Szt. János-templom) elsősorban csodálatos hatalmas színes üvegablakairól híres. A templom 1485-ben épült, de miután 1552-ben leégett, gótikus stílusban építették újjá. Az újjáépítés során gazdag katolikus adományozóktól származnak az első üvegablakok. Később a reformáció után a templom a kálvinistáké lett, de az üvegablakok olyan szépek voltak, hogy nem bántották őket, sőt híres kálvinisták adományaiból tovább gyarapodott a számuk. Ószövetségi, újszövetségi és a holland történelemből ismert történetek elevenednek meg a hatalmas ablakokon. A 64 óriási ablak 2412 elemből áll. Gyakran láthatók a képeken maguk az adományozók is (Hallgatag Vilmos, II. Fülöp spanyol király, Rotterdami Erasmus stb.)

Innét Hollandia második legnagyobb városa, Rotterdam már csak egy ugrás. Nem sok műemléke maradt egy második világháborús német bombatámadás után. A teljes történelmi óváros megsemmisült ekkor.




A régi házak helyén most többnyire modern, helyenként ultramodern épületek állnak. Ezek egyike a piramis alakú Geementebibliothek (Közkönyvtár), amely a párizsi Pompidou Központra hasonlít, sárga szellőző- és közműcsövei az épület külsején vannak. A mellette lévő bérház a Het PoTlood (A Toll) nevet viseli, P. Blom tervezte.

Világhírű a Boijmans Van Beuningen múzeum gyűjteménye. Ha lehet rangsorolni, a legismertebb kiállított festmény az idősebb Brueghel: Bábel-tornya.

A Stadhuis 1914-1920-ig épült, az ország legnagyobb városházája. Jellegzetes, szép épület a környező modern bevásárló negyed peremén. Ha a drága árak ellenére mégis valaki komolyabb vásárlási kedvet érez magában, az itt csak ámulhat a választék láttán.

Búcsúzóul a holland városoktól állandó vasúti átszállóhelyünkről, Amersfoortról érdemes szót ejtenünk. A városka egy XII. századi erődítmény köré épült, amit nem is egy, hanem két vizesárokkal vettek körül. Ezekből épültek a mai csatornák. A várfalak és bástyák egy része ma is látható. Három nevezetes városkapun keresztül lehetett bejutni a városba.




Nekünk legjobban a már XV. században épült Koppelpoort tetszett, amelyik tornyaival a külső csatornagyűrűt biztosította.

Milyen volt Hollandia, élnek-e még a hagyományok? Igaz, hogy mi nem láttunk járdát súrolókefével tisztító háziasszonyt, de az ország csinos, rendezett és tiszta. Bár nem olyan általános, mint régen volt, de sok olyan házat láttunk, ahol a nagy méretű, tiszta ablaküvegen nem volt behúzva a függöny, és egészen a belső udvarig elláthattunk, több szobán keresztül. A szélmalmok még nem ritkultak meg végzetesen, de szélerőműből már sokkal több van. Tulipánföldek is vannak, de én többre számítottam. A virágkultuszra viszont jellemző, hogy Amszterdamban idegenforgalmi látványosság a belvárosban a Singel nevű csatorna mentén a hatalmas Bloemenmarkt (Virágpiac), amely lehorgonyzott hajókon működik már a XVII. század óta.

Újfajta hagyomány, hogy minden városban tömérdek fesztivált tartanak. A műemlékek előtt felállított színpadtól, zászlóktól és színes girlandoktól, villanykörtéktől, plakátoktól kissé körülményes a fényképezés (ez volt a helyzet Amszterdamban a királyi palota megörökítése idején).

A világhírű holland sajtokból minden nagyobb élelmiszerboltban hatalmas a választék, de az ugyancsak világhírű kakaófajtákból már kevésbé. Egy nagy szupermarketben mindössze két fajtából választhattunk.

Mi tetszett a legjobban? Az amszterdami grachtok világa a jól karbantartott part menti műemlékházak sokaságával, Delft hihetetlen előkelősége, a kisebb városok csodálatos főterei és a múzeumok csodálatos gazdagsága. Minden ház ragyog, mintha éppen valami szemlére készülődnének. A szemle pedig állandósulni látszik, mert álmélkodó turisták hada habzsolja a sok látnivalót. Magyar turista! Te is tartozz közéjük!


Irodalom

Amszterdam. Bp. : Kossuth, 2006. (Nyitott szemmel)

Amszterdam. Bp. : Panemex : Grafo : Magyar Könyvklub, 1998. (Útitárs)

Bokern, Anneke: Amszterdam : biztos tippek az útra. Bp. : Corvina, 2007. (Marco Polo)

Hollandia. Bp. : Kossuth, 2005. (Nyitott szemmel)

Hollandia. Bp. : Panemex : Grafo, 2007. (Útitárs)

Imecs Orsolya - Török Orsolya: Benelux államok. Bp. : Cartographia, 2005. (Cartographia útikönyvek)

Moldoványi Ákos: Hollandiai utazások.. 3. jav., bőv. kiad. Bp. : Panoráma, 2004. (Panoráma országkalauzok)

N CS

Hozzászólások ()

(/

Oldalak: 1
Bejelentkezés
Hírlevél
Könyvtárkereső
Szolgáltatáskereső
Keresés a katalógusban
Távhasználat
Keresés