Nyelvtanárként lehetőségem és egyben kötelességem tanítványaim számára angol nyelvi tanulmányutat szervezni, ahol nyelvi tudásukat fejleszthetik és képet kaphatnak egy másik ország kultúrájáról, szokásairól.
Évről évre a dél-nyugat angliai városka, Barnstaple az úti célunk, mely a Bristoli-öböl közelében, az Atlanti óceántól nyolc kilométerre terül el. Devon a legnagyobb megye az Egyesült Királyságban, s mivel Barnstaple közelében – 60 km távolságban – nincs ipari nagyváros, így jellegzetes angol táj terül elénk, bármerről is közelítjük meg.
Szeretem bemutatni tanítványaimnak Agatha Christie szülőföldjét és Arthur vidékét, ahol a tengerparton minden kő történelmi eseményekről mesél. A hely, ahova érkezünk, tipikus angol város. Emeletes házsorok kis, zárt kerttel, színes, viktoriánus ajtókkal, apró berakott üvegekkel díszített ablakokkal. A múlt század szellője legyint meg bennünket a kis, görbe utcákon, beugrókban, macskaköves sétálókon, giccsesnek is nevezhető díszes kertekből, ahol a legkedvesebb virág a magnólia.
A gyerekekkel tanulni jövünk ide egy non-profit nyelviskola szervezésében. Nemcsak a tanulóim, de én is családnál vagyok elhelyezve. Tíz napig a helybelieknél élve igazán hiteles képet kapunk az angol emberekről. „Ha Rómában vagy, viselkedj úgy, mint a rómaiak”, hirdeti a mondás, s ránk ez fokozottan igaz! Angol ételeket eszünk sok-sok zöldséggel, párolt hússal, szószokkal, pudinggal, s közben megvitatjuk az időjárást, amiről valóban van mit beszélni… egy nap többször is megváltozik, s nem egyszer esik. Pár nap után mi is másként látjuk a világot: panaszkodás helyett színes gumicsizmás, viharkabátos idős hölgyek indulnak kutyát sétáltatni, bevásárolni, vagy beszélgetni a közeli pub-ba. Így mi is bekésztjük az esődzsekit a hátizsákba, s jöhet a húsz perces zápor!
Diákjaimmal reggelente az iskola előtt találkozunk, ahol mindenki lelkesen meséli az előző esti családi „kalandját”: mit főzött a házi néni, hogyan értették meg egymást szóval és jelbeszéddel. Rácsodálkoznak a fürdőszoba lámpa kapcsolójára, ami a nyirkos idő miatt zsinórral működik. Első nap még bonyolult a hideg-meleg vizet keverni a zuhanynál, van, aki feladja, s inkább hideg vízben fürdik. Vacsora után irány a tenger, ahol a homokos, természetes partra többen kiviszik kedvencüket futkározni, pancsolni, vagy nyulat fogni. De van, aki arról mesél, hogy barbecue partin élvezték a finom sült vacsorát.
Az angol emberek élete, szokásaik, viselkedésük összességében természetesebb, mint a mienk. A szabadidejüket a kiskertben töltik, ahol a virágok változatos szín- és fajta kavalkádja pompázik. Nincsenek precíz virágágyások, viszont a fal minden zugában kaspók lógnak csüngő virágokkal. A ház fala is díszített. Az egyszerű téglamintán virágok, égetett kerámia díszek, s mintás számtáblák állnak. Olykor a házaknak saját nevük is van: „Pond House ”, „Hope Cottage ”. Sokan kerékpárral közlekednek, külön felfestett utakon. Nagy hagyománya van a természetbe kivezető kerékpárutaknak is (Tarka trail). Öltözködésük egyszerű, régies, praktikus. Tőlük vettük át a napjainkban fénykorát élő mintás gumicsizmát, gumiklumpát. Sok a barkácsbolt, ahol mindent be lehet szerezni a kertészkedéshez, vagy a ház külső-belső dekorálásához. A padlószőnyeg az egész házad végigfutja, a kandalló melege a nappaliban érezhető, persze már nem igazi rönkökkel. Az emeleti hálószobában manapság központi fűtés vagy ágymelegítő palack van.
Az angolok életében központi helyen vannak a gyerekek és házi kedvenceik. Angol család nincs kis kedvenc nélkül, akik mindenhol teljes jogú tagjai a családnak. Cicák, kutyák fekszenek a kanapén, a vendég helyét elfoglalva. Ez nagyon tetszik a magyar gyerekeknek, akiket pórázon vezetve kísér a kis kedvenc az iskolába.
Mindezek mellett sportosak, sokat vannak levegőn. Óceánparti kirándulásunkkor, a hűvös, szeles idő ellenére sokan vannak a parton. Idősebbek is búvárruhát öltve belemerülnek a vízbe, a fiatalabbak szörföznek, vagy a parton sárkányt röptetnek, frizbiznek, kutyával játszanak, kagylót gyűjtenek. Páran csónakkal a vízre is kimerészkednek, élvezik a levegőt, a napot, a szelet, a vizet, a szabadságot…
A barnstaple-i emberek szeretettel, kedvesen fogadják a Közép-, illetve Kelet-Európából érkező, tanulni vágyó ifjakat. Tapasztalatom, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy ez a pár nap valóban emlékezetes legyen a külföldi gyerekek számára és örömmel térjenek vissza később.
Legkedvesebb és egyben megható élményem megérkezésünk második napján történt. Az iskolai oktatás végeztével a program városnézés volt. A közelben várt ránk Tom, a város ismert személye, aki idegenvezetést vállalt. Magas cilinderben és frakkban vezetett végig bennünket a városka számunkra egyelőre ismeretlen utcáin. A főutca közepén amúgy is sudár alakjával egy padra állt és az arra sétáló városlakókat szólította meg. Mindenki körbeállta, idegen diák és helybeli lakos. Bemutatott bennünket és elmondta, hogy ezek a budapesti gyerekek azért jöttek, hogy angolul tanuljanak és megismerjék az angol kultúrát. Nincs velük a szüleik védő keze, így a lakosokat kérte meg, hogy a városban sétálva, magyar gyereket megpillantva, segítsék őket, vigyázzanak rájuk. A hátamon szaladgált a hideg a meghatódottságtól a figyelem ilyen fokú mértékén, a hallgatóság pedig lelkesen bólogatott és üdvözölt minket. Ezt a figyelmet végig éreztük.
A gyerekekre való odafigyelés szép példája az utolsó nap, amikor az angol tanárok kérdőívet nyomnak tanulóink kezébe, akiknek a főutcán sétálgatva a helybelieket kell angolul megszólítaniuk és a helyi szokásokról kérdezniük. Bátorságukat összegyűjtve a gyerekek meg is állítanak néhány embert, s lehet az sietős üzletember, boltos, idős, fiatal, mindenki megáll és barátságosan megválaszolja a kérdéseket.
Ezen a vidéken múzeumba járni is jó! A legkomolyabb múzeumokban is találhatunk család- és gyerekbarát programot vagy figyelemfelkeltő feladatokat, interaktív tevékenységeket, amitől emlékezetessé válik számukra a hely és a mondanivaló. Személyes pozitív tapasztalatom az is, hogy vásárlásunkat másnapra megbánva, vagy ha a méret nem megfelelő, a z üzletekben minden magyarázat nélkül visszaveszik a blokk ellenében az árut.
Népszerű program az össznépi „társasjáték”, a bolhapiac is. Bizonyos vasárnapokon különböző kezdési időpontokban, több vásárt is tartanak. Az angolok semmit nem dobnak ki és az apró pénzt is megbecsülik. Így pár penny-ért kincseket találhat a vásárló. Iskolás gyerekek is kiállnak a szüleikkel és túladnak a megunt kacatjaikon. Emellett városszerte jótékonysági boltokat találunk, ahol szintén olcsón lehet beszerezni minőségi tárgyakat, használati cikkeket vagy ruhákat, a bevételt pedig valami nemes célra fordítják.
A világot járva okos, nyitott szemmel kell kiszűrnünk a pozitív, előremutató példákat, itthoni életünket gazdagítva vele, s mindvégig szem előtt tartva, hogy mi is egy gyönyörű ország polgárai vagyunk.