Gedő Ilka (1921–1985) képzőművészeti munkásságának digitális gyűjteménye

Gedő Ilka: Kettős önarckép, olaj, vászonra fektetett fotópapír, 58 x 42 cm

Gedő Ilka öntörvényű, stílusirányzatokba nem sorolható életművéből válogatásokat többször is láthatott már a közönség nemcsak itthon, hanem Glasgow, Berlin, New York és Jeruzsálem kiállítótermeiben is. Alkotásait rangos hazai és külföldi közgyűjtemények őrzik, a Gondolat Kiadó 2003-ban gyönyörű albumot adott ki munkáiból.

Örömmel értesítjük olvasóinkat, hogy Bíró Dávid, a művész alkotói hagyatékának gondozója nemrég könyvtárunknak ajándékozta a művész valamennyi fennmaradt rajzának, festményének és kéziratának digitális gyűjteményét az általa készített teljes oeuvre katalógussal együtt. A kiváló minőségű másolatok és a rendkívül alapos dokumentáció a Budapest Gyűjtemény olvasótermének számítógépein tanulmányozható.

Gedő Ilka a háború előtt magánúton, 1945 után pedig a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát. Ebből az időből elsősorban grafikai munkái ismertek. 1949-ben részben a kezdődő diktatúra nyomása alatt, részben azonban autonóm döntése következtében felhagyott az alkotással, de a fennmaradt és most kutathatóvá vált mintegy 150 füzetet felölelő jegyzeteinek tanúsága szerint kiterjedt művészettörténeti és színelméleti tanulmányokat folytatott.

Apa két gyermekével, 1969-1970 Olaj, vászon, fa, 31 x 22 cm

1967-től számítható új alkotói korszaka, aminek reprezentatív darabjai főleg olajképek. Kortársa, Bálint Endre a legjobbak között tartja számon, „mert színakkordjai annyira eredetiek, hogy páratlanul áll festészetünkben.” (Életrajzi törmelékek, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1984, 148-150. o.) Munkásságának elemzői mindenkor elismeréssel adóztak annak az önelvű, csak a belső hangokra figyelő és elemzéseken alapuló szín- és formavilágnak, ami besorolhatatlanná, egyben társtalanná is tette művészetét. A Magyar Nemzeti Galériában rendezett életmű-kiállításáról írta kritikájában Rózsa Gyula: „Gyönyörködtetően, katartikusan zavarba ejtő. Művelhetett volna politikai piktúrát, lehetett volna holokausztfestő, kitagadták itt, mert nem volt absztrakt, nem kért befogadást ott, mert nem volt realista – ez az egész magyar realitás együtt ítélte magányra. Mindenkitől független, szuverén életműre. A ritka értéket errefelé nagyon nagy áron adják.” (Népszabadság 2005. január 29.)
A digitális gyűjtemény egy korábbi változata már elérhető volt a Magyar Elektronikus Könyvtárban, az életmű azonban teljességében és ilyen igényes másolatokban csak ebben az újabb feldolgozásban válik igazán élvezhetővé, kutathatóvá.

Könyvtárunk ezúton is köszönetet mond az ajándékozónak.


Életrajz, pályakép a Magyar Elektronikus Könyvtárban:
Bíró Dávid: Gedő Ilka élete és művészete
Hajdu István - Bíró Dávid: Gedő Ilka művészete, 1921-1985