 |
| (Forrás: Wikimedia) |
Josip Broz Tito (Kumrovec, 1892. május 7. /hiv. május 25. – Ljubljana, 1980. május 4.) jugoszláv forradalmár és államelnök, a titoizmus létrehozója és működtetője, a „második Jugoszlávia” megteremtője, a jugoszláv egység megtestesítője.
 |
| (Forrás: Wikimedia) |
Horvát apától és szlovén anyától, szegényparaszt család hetedik gyermekeként született Joszip Broz néven - horvát nemzetiségű jugoszlávnak tartotta magát. Gyermekkora pár évét anyai nagyszüleinél töltötte Podsredában, ennek folytán jól beszélt szlovénul, illetve nagyapja zongoráján tanulgatott játszani. Az általános iskolában horvátul tanult, majd a középiskolában németül (később, a hadifogságban oroszul, majd lepoglavai és maribori fogsága idején angolul).
 |
| (Forrás: Wikimedia) |
Eredetileg pincér szeretett volna lenni, aztán mégis lakatosnak készült; 1907-től lakatosinasként dolgozott Sziszeken, ekkor került kapcsolatba a munkásmozgalommal, s mivel szakszervezeti tagságot is kapott vele, belépett a szociáldemokrata pártba. Szeptemberre kitanulta a lakatosságot, s egy zágrábi lakatosműhelyben helyezkedett el. A továbbiakban több helyen is dolgozott, majd Bécsben lett a Daimler tesztvezetője.
1913-ban katonának sorozták, elvégezte a tiszthelyettesképző iskolát; főtörzsőrmester lett a Monarchia hadseregében.
 |
| (Forrás: Wikimedia) |
Az első világháború kitörésekor a szerb határ közelében szolgált, s mivel azt állította, hogy inkább megadná magát az oroszoknak, mintsem harcoljon velük, háborúellenes propaganda vádjával letartóztatták. 1915-ben Galíciába vezényelték, márciusban az egész zászlóaljával együtt orosz fogságba került, ő maga megsebesült; a kórházban oroszul tanult. 1917 tavaszán letartóztatták a foglyok közötti szervezkedésért, ám megszökött, tagja lett a bolsevik pártnak, részt vett a szentpétervári tüntetéseken. A rendőrség elfogta, de újra megszökött, s egy orosz család bujtatta Omszkban. Itt ismerte meg Pelagija Belouszovát, egy helyi lányt, akit később feleségül vett.
 |
| (Forrás: Wikimedia) |
Jelentkezett a Vörös Hadseregbe, de amikor a fehérek visszavették Omszkot, egysége szétszéledt. Egy kis kirgiz falu malmában gépészként dolgozott. 1920-ban visszatért Zágrábba, s belépett a Jugoszláv Kommunista Pártba, majd amikor ezt betiltották és őt elbocsátották, falun dolgozott. 1927-ben az illegális párt zágrábi bizottságának tagja, majd titkára lett, többször tartóztatták le rövidebb időszakokra, majd 1928-ban öt évre börtönbe zárták, mert bombát találtak a lakásán. Felesége elhagyta, fiukkal, Žarkóval visszatért Moszkvába, ahol feleségül ment egy szovjet fényképészhez, aki a sztálini tisztogatásoknak esett áldozatul, Pelagiját pedig a gulágra vitték, s az 1950-es években szabadult. Žarko nevelőotthonba, majd az utcára került, később beállt a Vörös Hadseregbe.
 |
| (Forrás: Wikimedia) |
Titót 1929 elején a lepoglavi börtönbe zárták, ahol rengeteget olvasott, szerelési munkákat végzett. 1931-ben átszállították Mariborba, szigorúbb feltételek közé, mert eltitkolta társa szökési szándékát.
1934-ben szabadult, kényszerlakhelyet jelöltek ki neki a szülőfalujában. Ezután illegalitásba vonult; ekkoriban kezdte használni a Tito nevet (másik fedőneve Walter volt). Tagja lett a Jugoszláv Kommunista Párt Központi és Politikai Bizottságának, s Bécsbe utazott a párt első emberének utasítására. 1935-től a Komintern-központban dolgozott Moszkvában a balkáni titkárság munkatársaként. A következő évben Jugoszláviába küldték a helyi kommunista párt átszervezésének feladatával. hogy szervezze át a helyi kommunista pártot - kialakult a korai titoizmus elit csapata.
 |
Jovanka
(Forrás: Wikimedia) |
1937-ben, Milan Gorkić meggyilkolása után Tito lett a párt főtitkára. Ebben az évben ismerkedett meg a szlovéniai Herta Haassal, aki a második felesége lett, s 1941 tavaszán fiuk született, Aleksandar-Mišo. (Hertát elhagyta a fegyveres harcok kezdetekor, később még egyszer megnősült: utolsó felesége a szerb Jovanka Budisavljević Broz volt 1952-től; tőle nem született gyermeke.) 1938-ban ismét Moszkvába küldték, ahol egy újabb párttisztogatás után kinevezték a párt megbízott ideiglenes elnökévé. 1939 januárjában főtitkár lett – ezt a tisztséget haláláig betöltötte.
1940-ben, a második világháború kitörése után fegyveres felkelést hirdetett, az 1941-es német megszállást követően a partizánok főparancsnoka lett, áprilisban megszervezte a párt katonai bizottságát.
 |
| (Forrás: Wikimedia) |
Júliusban a jugoszláv partizánok megkezdték a harcot. Hitler Tito fejére vérdíjat tűzött ki. Tito a győzelem érdekében a különböző katonai szervezetek összefogását szorgalmazta, majd 1942 telén a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereget. 1943-tól viselte a marsall címet. 1944-ben tárgyalt a háború utáni Jugoszláviáról Churchillel, majd Sztálinnal, akivel meg is egyezett, s a partizánok és a Vörös Hadsereg együtt verték ki a németeket. 1945. március 7-én Tito vezetésével létrejött az ideiglenes kormány. A választásokat követően kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot, megszületett az ország első alkotmánya, Tito miniszterelnök és külügyminiszter lett, 1948-ban a Jugoszláv Kommunista Párt főtitkára, majd 1953-ban államfő.
 |
| (Forrás: Wikimedia) |
Az országot a tisztogatások után szovjet módra szervezték át. Moszkva nem nézte jó szemmel Tito független balkáni külpolitikáját, s 1948-ban Sztálin kizárta Jugoszláviát a Kominformból, s csak halála után rendeződött a Szovjetunióval való viszonya. Ám 1956 után a szovjetek azzal vádolták a jugoszláv vezetőket, hogy pártolták a magyar forradalmat, s ez újabb szakítást eredményezett. A szovjet vezetők és a velük szimpatizáló kelet-európaiak „imperialisták láncos kutyájának” nevezték Titót.
 |
| (Forrás: Wikimedia) |
1963 tavaszán Jugoszláviában új alkotmányt fogadtak el, amely szerint az ország hivatalos neve Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság lett, 1965 nyarán pedig pénzügyi-gazdasági átalakítás érdekében a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége gazdasági reformokat indított el. Az életszínvonal emelkedett; a jugoszlávok nyugati vendégmunkásként behozott pénzükkel gyarapították az országot. A gazdasági fejlődés azonban az 1960-as évek végére megtorpant, nőtt a munkanélküliség, s 1968 júniusában egyetemista felkelés kezdődött, amelyet azonban Tito hamar felszámolt.
 |
| (Forrás: Wikimedia) |
Tito viszonylagos egységet teremtett az országban, az internacionalizmus elvét hirdette, amelynek fenntartása érdekében nem válogatott az eszközökben. Az 1968 és 1972 közötti időszak nyilvánvalóvá tette, hogy Tito diktátor, a titoizmus diktatúra. Legfőbb üzenete a mai napig szlogen: „Őrizzük a testvériséget és az egységet, mint a szemünk fényét!” Kül- és belpolitikája miatt gyakran nevezték a szocialista Jugoszláviát „második Svájc”-nak. 1974 telén új alkotmányt fogadtak el, amely a hat tagállam és a két tartomány (Vajdaság és Koszovó) egyenlőségére épült, nagyobb önállóságot adott a tagországoknak. Májusban Titót kinevezték a JKSZ örökös elnökévé.
 |
| (Forrás: Wikimedia) |
1980 januárjában a Ljubljanai Klinikára került keringési problémák miatt, bal lábát amputálni kellett. Állapota rohamosan romlott, s májusban, 88. születésnapja előtt három nappal elhunyt. Holttestét a híres Kék Vonattal vitték Belgrádba. Temetése rendkívüli esemény volt; a világ addigi legnagyobb szabású gyászszertartása. A belgrádi Virágház nevű mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.
 |
| (Forrás: Wikimedia) |
Tito kedvelte az eleganciát, jellegzetesen és drágán öltözködött, értékes pecsétgyűrűket hordott, minőségi szivarokat szívott. Vidéki luxusvilláiban sokat időzött, rengeteget költött a luxusra. A szocialista Jugoszláviában hatalmas személyi kultusza alakult ki. Szívélyes volt, de távolságtartó, nem törekedett dinasztiát alapítani, a diktatúrát mérsékelt formában alkalmazta, a nép körében igen népszerű volt. Ő a jugoszláv egység megtestesítője, az övéhez hasonló integráló politikát egyik későbbi elnök, miniszterelnök sem tudott folytatni. Alakját különböző módokon értékelik, sokan csodálják, ugyancsak sokan pedig diktátornak, a demokrácia ellenségének tekintik.
 |
| (Forrás: Wikimedia) |
Tito-honlap
Tito a Britannica Online-on
Tito magyarországi megítélésének irányváltakozásai
Tito szigete: Brioni
TITOSTALGIA – A Study of Nostalgia for Josip Broz
 |
| (Forrás: Wikimedia) |
Tito női és az özvegy panasza – egy kegyetlen életút
Jovanka Broz gyötrelmei
Kiteregette a szennyest Jovanka Broz
Tito gyűjteményéből nyílt kiállítás
Tito nem érdemli meg, hogy tér legyen
