A Bartókot és Kodályt követő magyar zeneszerző generáció legismertebb tagja 100 éve, 1907. február 1-jén született Kolozsvárott. A szülőföldhöz való kötődés egész életét és munkásságát meghatározta, bár családjával 1916-ban áttelepült. Ebben az évben kezdte zenei tanulmányait, majd 1923-tól a Zeneakadémián Kodály zeneszerzés- és Bartók zongoranövendéke volt. Diplomáinak megszerzése után Czövek Ernával a magyar hangszeres oktatás módszertanának reformján dolgozott, majd külföldi tanulmányutakról hazatérve ezt kiszélesítette a korszerű nemzeti zenepedagógia megalapozására zeneszerzőként és cikkíróként egyaránt. Népzenekutatói munkáját kezdetben Lajtha László mellett, később Bartók felkérése végezte. A Zeneakadémián zeneszerzést oktatott 0943-tól.
1948-ban egy évre vendégprofesszori felkérést kapott Bernben. 1950-ben itt telepedett le és itt is élt 1992. március 4-én bekövetkezett haláláig. Nemzetközileg elismert zeneszerzés- és elmélettanári tevékenysége okán Bernben 1968-tól professzorként, több helyen meghívott vendégprofesszorként működött.
