Főmenü » Rólunk » Történet

Névadónk


Szabó Ervin
(Szlanica, 1877. aug. 22. – Bp., 1918. szept. 30.) szociológus, könyvtárigazgató, bibliográfus.

Elszegényedett polgári családból származott. A budapesti, majd a bécsi egyetemen folytatott jogi tanulmányokat; már ebben az időszakban kitűnt statisztikai és könyvtárosi munkáival. 1899-ben doktorált. Pár év gyakorlat után a Fővárosi Könyvtárhoz került, 1911-től ennek igazgatója. Átfogó művelődési hálózatot tervezett, az ő szellemében indult meg a könytári hálózat kiépítése. Széles néprétegek számára igyekezett hozzáférhetővé tenni az intézményt, különös tekintettel a hátrányos társadalmi helyzetűekre. Tevékenységében az angol public library mintáját tartotta szem előtt. Vezetése alatt korszerű társadalomtudományi könyvtár született.

Tudományos munkásságát 1903-ban kezdte meg. 1906-tól a Társadalomtudományi Társaság alelnöke. A Huszadik Század című folyóiratban, a szociológia első magyar műhelyében rendszeres tájékoztatásokat adott a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről. Cikkeket írt a Neue Zeit német és a Mouvement Socialiste francia folyóiratokba is. Kapcsolatba került Sorellel, Kautskyval, Mehringgel, Plehanovval, majd 1904 végén Párizsban Lagardelle-lel és a francia szindikalistákkal, továbbá számos orosz emigráns szocialistával. Az I. világháború éveiben, súlyos betegsége ellenére, az antimilitarista mozgalom szellemi vezérévé vált. Nagy történelmi művét a Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban címmel már betegágyában fejezte be.
Bejelentkezés
Hírlevél
Könyvtárkereső
Szolgáltatáskereső
Keresés a katalógusban
Távhasználat
Keresés