Bartha Daisy

1948-1997

gyógypedagógus, pszichológus


Életrajz


  • A szociális munka mentálhigiénés kapcsolódásainak korai felismerője

Bartha Daisy1986-tól 1997-ben bekövetkezett haláláig vezette a Ferencvárosi Nevelési Tanácsadót. Egy olyan heterogén kerületben és olyan időszakban dolgozott, ahol és amikor minden változásban volt. Munkája során egyszerre szembesült a „tradicionális” francstadti szegénységgel, a Dzsumbuj nyomorával, az elöregedő József Attila lakótelep viszonylagos, szürke nyugalmával, a Belső-Ferencvárosban élő értelmiségiek, nagycsaládosok világával. Szemtanúja volt annak az átalakulásnak, melynek során a komfortnélküli, lepusztult lakások helyén – a ferencvárosi rehabilitáció jóvoltából - felépültek az új, a középosztály igényeit kielégítő otthonok. Látta, ahogy a hajdani gyanús környékek kifejezetten lakható, igényes, pezsgő környezetté alakultak. És figyelmes, együttérző tanúja lett annak a folyamatnak is, melynek során a tanulatlan, generációk óta periférián élő elesettek még nyomorultabb körülmények közé szorultak.

Bartha Daisy bár képzettsége szerint gyógypedagógus és pszichológus volt, szociológusokat, politikusokat megszégyenítő kiélezett figyelemmel kísérte a társadalmi változásokat. Tudni, érteni akarta a körülötte zajló folyamatokat. Nem tudta nem látni, hogy „aki szegény, az a legszegényebb”. Miközben pszichológusként megfigyelt, diagnosztizált, terápiát végzett, mindig érzékelte azt a tágabb miliőt, azt a szubkultúrát, ahonnan páciensei érkeztek. Nemcsak a hozzá küldött gyermekek pszichodinamikájára volt kíváncsi, hanem nyomon követte a gyerekek szűkebb-tágabb környezetét, a családdinamikát, a családok történetét, sorsát. Egy-egy probléma értelmezésekor az intrapszichés folyamatok mellett mindig észben tartotta azt a világot, annak a világnak a törvényeit, játékszabályait, ahonnan páciensei jöttek. Ismerte Magyarország történetét. Tudta, a történelemnek, a társadalmi traumáknak nyoma van – a hozzá fordulók életében is. Erre a fajta differenciáltságra, széles látókörűségre, a történelmileg meghatározott sors, és a családtörténet fókuszban tartására személyisége, és életútja is predesztinálta.

Gyógyító munkájában jelen volt az a fajta komplexitás, melyben a szűken vett pszichológiai szempontok mellett helyet kaptak a szociális, egészségügyi, pedagógiai nézőpontok is – mai terminológiánk szerint komplex mentálhigiénés szemléletben dolgozott, és ebben a szemléletben vezette a Ferencvárosi Nevelési Tanácsadót. Bátorította, inspirálta kollégáit – gyógypedagógusokat, pszichológusokat, családgondozókat - arra, hogy a rájuk bízott esetekben a szakmai korrektség keretei között maradva ugyan, de törekedjenek a szociokulturális környezet maximális figyelembevételére. Elvárta az együttműködést a különböző szakmájú kollégák között mind a tanácsadón belül, mind az intézmények között. Személyes tekintélye, szakmai hitele is segítette abban, hogy élesztőjévé tudott válni a szakmaközi együttműködésnek. Nem lanyhuló erőfeszítéseket tett, hogy napi szintű kapcsolat legyen a társintézmények között mind az egyes esetek megoldásában, mind a hosszú távú közös tervek kidolgozásában, végrehajtásában.

A kilencvenes évek elejének lendülete, változtatni akarása szerencsésen esett egybe Bartha Daisy személyes törekvéseivel. Tudta, és el is tudta fogadtatni, hogy nem lehet egymás szakmai kompetenciájának tiszteletben tartása nélkül dolgozni, de az sem megengedhető, hogy a különböző szakterületen, különböző intézményekben dolgozók figyelmen kívül hagyják egymást. Példát mutatott a szakmai integritás és a szoros kooperáció összeegyeztethetőségére. Tette ezt, mint olyan intézményvezető, aki egy asztalhoz tudta ültetni a társintézmények vezetőit, hagyta őket konfrontálódni, sajátos szempontjaikat érvényre juttatni, majd segíteni tudott a közösen elfogadható megoldás kikristályosodásában. Kollégáitól, akik most emlékeznek rá, elvárta, hogy hasonlóan járjanak el. Ezen törekvéseiben a mai napig követjük.

Ferencvárosi Nevelési Tanácsadó munkatársai