Hoffmann Wolkenstein Gertrud
1928-1999
pszichológus
Életrajz
- A családgondozói munkakör átgondolása és leírása tőle származik.
Hoffmann Gertrud, /nekünk, barátainak Gerti/, 1928. március 28-án született Újpesten. 16 éves koráig szeretetteljes családi környezetben élt szüleivel és a nála 4 évvel idősebb, Ágnes nővérével. A Kanizsai Dorottya leánygimnázium tanulója volt.
Élete további alakulásáról így ír: „Magyarország német megszállása idején 16 éves voltam. 1944. március 2o-án, német katonák költöztek a lakásunkba, két hétig még mi is a lakásban maradhattunk az egyik szobában. Ezután a ház egy másik lakásába kellett átköltöznünk, két másik családdal együtt. Májusban gettóba tereltek bennünket. Én akkor az újpesti Müller Bútorgyárban dolgoztam segédmunkásként. Július első napjaiban rendelet érkezett, hogy be kell költöznöm a gyárba. Beköltöztem, ki nem járhattam, családomat néhány nap múlva deportálták. Rövidesen, mint munkaszolgálatost, kb. 100 gyári munkás zsidó lánnyal együtt átvittek az Egyesült Izzólámpa Gyárba. Munkaszolgálatos századot képeztünk, katonai keretben: katonai kísérettel jártunk dolgozni Újpest különböző üzemeibe. A Szálasi puccs napján megszöktem az üzemből és Újpest felszabadulásáig bujkáltam. December 3-ig egy Dunán horgonyzó hajó fenékrészében tartózkodtam, egy keresztény barátunk segítségével. Ettől kezdve a felfedeztetés veszélye miatt többször kellett új helyet keresnem. Idegeneknél, intézményeknél, magánszemélyeknél, néhányszor napokig pincében vagy szekrényben kaptam menedéket. A felszabaduláskor se családom, se lakásom nem volt.”
Egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen kezdte. Mivel az egyszakos pszichológus képzés l948-ban,az egyetemi reform részeként megszűnt, felvette a biológia tanári szakot. Ekkor ismerkedett meg Mérei Ferenccel, aki 1945-1948-ig igazgatója volt a Székesfővárosi Lélektani Intézetnek. Több egyetemi társával együtt – pl. Nemes Lívia, Förszter Vera, Kéri Hedvig – bejárt az intézetbe, részt vett Mérei Ferenc kísérleteiben, bejárt a szombat délelőtti szemináriumokra. „Az egyetemen vizsgáztunk, a Mária Terézia téren pedig tanultunk, ez volt a mi iskolánk” írja erről a korszakról.
1951-ben végzett biológia-lélektan tanári szakon. Első munkahelye a Fazekas Gimnázium volt, ahol 1951-1957-ig biológiát tanított és osztályfőnök volt.
Az 1956-os forradalom nagy hatással volt rá. Novembertől részt vett illegális kiadványok sokszorosításában, az illegális nyomdát a lakásában állították fel.
1957 szeptemberétől a II. ker. Hámán Kató gimnáziumban tanított. 1958 októberében az iskolában tartóztatták le. Zsámboki Zoltán és társai perében harmadrendű vádlottként 4 és fél év börtönbüntetésre ítélték a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés büntette miatt. Vádlott társai között volt Göncz Árpád, Mérei Ferenc, Fekete Sándor és Litván György is.
1961 augusztusában szabadult. Továbbra is, még évekig rendőri felügyelet alatt állt, mint büntetett előéletű. Lakását elvették, képzettségének megfelelő munkát nem kaphatott. Útlevelét bevonták, nem utazhatott, priuszát nem törölték el.
Lelkiállapotát az alábbi sorai mutatják: „mióta kijöttem, teljesen ad hoc élek. A mindennapi adott külső feladatok adják az életem tartalmát, szellemi örömöm nincs. Nem tudok olvasni, nem szoktam gondolkozni.”
Először nevelőotthonban, majd általános iskolában dolgozott napközis nevelőként. Végül 1963 szeptemberében áthelyezték a Könyves Kálmán gimnáziumba. Itt tanított 1969 október 31-ig. Az iskolai munkát, tanítványait és kollégáit nagyon megszerette. Tanítványaiban életre szólóan mély nyomot hagyott. Sokat lehetett tanulni tőle és nagyon lehetett őt szeretni.
1969. november 1-től, 1989 augusztus 30-ig, a II. kerületi Nevelési Tanácsadó vezető pszichológusa volt. Nyugdíjazása után továbbdolgozott. Részt vett a Fővárosi Pedagógiai Intézet Pszichológiai Központja munkájában, szupervízora volt a IV. ker. Nevelési Tanácsadónak, oktatta az ELTE-n a „Nevelési tanácsadás” tantárgyat.
1990-ben rehabilitálták. Megkapta az 56-os kitüntetést, de egyre romló egészségét ez már nem tudta visszaadni. Utolsó munkája, mely igazi nagy örömet okozott neki az 1956-os Intézet Oral History Archívumában folyó „gyermekkutatásban” való részvétel. Interjúkat készített az 56-os szülők gyerekeiről.
1999. július 31-én önkezével vetett véget életének.
···
Példaképei: egyetemi oktatói közül Kardos Lajos, az egyetemen kívüli tanítói közül elsősorban Mérei Ferenc, akihez nem csak szakmai, de emberi kapcsolatok is fűzték. Soha nem felejtkezett meg börtön társairól: Litván Györgyről, Göncz Árpádról.
Rengeteg tanítványa volt. Ők, és sok tanártársa nem csak tisztelte, de végtelen nagy szeretettel emlegette életében és halála után is. Miután korán elvált és új házasságot nem kötött, tanítványaiból lett barátai vették körül. Minden ügyes-bajos dolgaikban segítségükre volt, ha kellett szakmai támaszt, ha igényelték lelki vigaszt nyújtott számukra. A vezetése alatt álló nevelési tanácsadó munkatársaival is baráti kapcsolatban volt, de ugyanúgy tisztelték és szerették a többi budapesti nevelési tanácsadó munkatársai is. Mindez annak tudható be, hogy különös képessége volt a kapcsolatteremtésre. Akit megismert, ritkán engedett el. „Nagyon kíváncsi vagyok az emberekre, talán ezt érzik meg rajtam és ezért nyílnak meg előttem”, mondta egyszer.
Élettörténete, sorsa alapján természetes volt szociális érdeklődése. Erre csak egy példával utalnék: A börtönben cigány asszonyokat tanított írni, olvasni. Többen szabadulásuk után is megkeresték és tartották vele a kapcsolatot.
A fővárosi nevelési tanácsadók alakulásának, szakmai profiljuk kialakulásának nem csak tanúja, hanem részese is volt. A tanácsadói pszichológus munkakör és kompetencia, valamint a családgondozói munkakör átgondolása és leírása tőle származik. /A nevelési tanácsadókban 1972-től- egy fővárosi átszervezés következtében- létesültek családgondozó állások. E munkakör beillesztése a nevelési tanácsadó team munkájában példa nélküli volt. A meglévő tapasztalatok, a külföldi minták megismerése, továbbképzések, rendszeres szakmai megbeszélések alapján alakult ki ez a munkakör, mely később mintájául szolgált a Családsegítő Központok, Gyermekjóléti Intézmények családgondozói munkájának./
Publikációi jegyzéke, a róla 2001-ben megjelent, a Socio-typo által kiadott és a Soros Alapítvány által támogatott könyvben megjelent. Írásainak egy része a középiskolai biológia tanítással, a pályaválasztás kérdéseivel, valamint a pedagógus gyerekekkel kapcsolatos munkájával függ össze. Ide kapcsolható az iskolai szociometria felmérései eredményét publikáló írása is. Másik részük a nevelési tanácsadók gyermekpszichológiai munkájával, a pszichológus és a gyakorló pedagógus együttműködésével, a családgondozó szerepével, a szociális beavatkozás és állásfoglalás lehetőségéről a serdülők terápiájában, az iskolaérettségi vizsgálatok módszertanáról szól. Rendkívül fontosnak tartja a pszichológiai felvilágosító ismeretterjesztő munkát. E témában több írása jelent meg, a 2oo7-ben másodízben megjelenő „Gyerekeinkért” /gyakorlati pszichológia szülőknek, nagyszülőknek, nevelőknek, gyermekorvosoknak /c. kötetben. /Fővárosi Pedagógiai Intézet 1998/. Horányi Annabellával társszerzője a Pszichológiai és pedagógiai szolgálat a Nevelési Tanácsadóban című könyvnek. /Okker 1999./
Utóélete: G E R T I Hoffmann Gertrud 1928-1999 Budapest: Socio-typo, 2001. szerk.: Kravjánszki Róbert.
Horányi Annabella, pszichológus