Remete Katalin
1948-1998
szociális
munkás
Életrajz
- Remete Katalin hivatásos nevelőszülő és a Fészek Egyesület egyik alapítója és első elnöke.
- A nevelőszülői hálózat létrehozásában gyakorlati példát mutatott.
Remete Katalin hivatásos nevelőszülő és a Fészek Egyesület egyik alapítója és első elnöke. életét és munkásságát két forrásból próbálom meg bemutatni. Az első egy önéletrajz, amit Remete Katalin alig néhány hónappal a halála előtt írt önmagáról. Ez így szól:
„1948. szeptember 4-én születtem Vácbottyánban. Három gyermekem van: Ágota (egy könyvelőiroda alkalmazottja) 1968-ban, Illés (építészmérnök) 1975-ben, Máté (élelmiszer-eladó) 1976-ban született. Férjemmel elváltként ismerkedtem meg 1982-ben, 1984-ben házasságot kötöttünk. Férjemnek két gyermeke van: Csilla (varrónő) 1976-ban, Zoltán (cukrász) 1980-ban született. Gyermekeinket közösen neveltük.
Általános iskolai tanulmányaim befejezése után gimnáziumba mentem továbbtanulni, majd érettségi után műszaki rajzoló lettem. Ehhez kétéves iskolát végeztem. Dolgoztam a Mélyépítési Tervező Vállalatnál, a Nehézipari Minisztérium Kőolajipari Ágazatánál, mint térképrajzoló, majd a Kohó és Gépipari Tervező Vállalatnál. Műszaki pályafutásom 1984-ben befejeződött, amikor ismét férjhez mentem, hisz hirtelen megemelkedett családunk gyermek-létszáma. Sajnos a munkaviszonyomat meg kellett szakítanom, mivel a gyerekek nyugalma, biztonsága sokat jelentett számomra. Ekkor jött az ötlet, hogy ha már otthon vagyok, segíthetek más gyermeken is. Így lettem nevelőszülő, majd 1987-től hivatásos nevelőszülő. Saját gyermekeink mellett 7 cigány származású gyermeket fogadtunk családunkba és neveltünk. Időközben nem elégedtem meg a gyermekek nevelésével, hisz velük együtt olyan problémák merültek fel, hogy úgy éreztem, tennem kell valamit. Beiratkoztam a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán a családvédelmi intenzív tanfolyamra, melyet 1991-ben eredményesen befejeztem. 1992 óta rendszeres résztvevője vagyok a Gödöllői Családóvó Nyári Egyetemnek. Mindig hiányoltam a nevelőszülők felkészítését, hisz magamon tapasztaltam, milyen problémákkal kell egy nevelőszülőnek szembenézni. Ez egy egészen más feladat, mint saját gyermeket nevelni. Tapasztalatom, tudásszomjam egyre nőtt. 1992-ben beiratkoztam egy általános szociális asszisztens képzésre, melyet 1994-ben elvégeztem. 1987. márciusától a Pest Megyei Önkormányzat Gyermek - és Ifjúságvédő Intézet alkalmazásában – közalkalmazottként – mint hivatásos nevelőszülő dolgoztam. Tudásom, tájékozottságom már több igényt támasztott a munkáltatóm felé, ezért másként is kezdtem gondolkodni. Úgy éreztem, hogy a nevelőszülőknek szükségük van másfajta segítségre is. Szeretnék problémáikat megbeszélni, megosztani másokkal. Így jött létre az egyesületünk. 1997-ben elkezdtem egy 300 órás családterapeuta képzést és 1998 októberétől az Országos Család – és Gyermekvédelmi Központ által szervezett nevelőszülői trénerképzésen veszek részt. Jelenleg 8 gyermek anyukája vagyok. Mindig akad egy-egy gyermek átmenetben is, hisz míg el nem dől a hovatartozásuk, addig is szükségük van családra. Munkaviszonyomat 1996-ban szüntettem meg, amikor is sikerült a feladatot átvállalni a megyei önkormányzattól, és mint civil szervezet, nevelőszülői hálózatot működtetni. 1998. májusa óta a Fészek Egyesület alkalmazottja vagyok. Részt veszek minden olyan szervezésben, konferenciákon, összejöveteleken, ahol a gyermekekről van szó. Szorgalmazom a vér szerinti szülőkkel való kapcsolattartást, hisz meggyőződésem, hogy sok esetben - ha a család megfelelő időben segítséget kap - nem valószínű, hogy gyermekének máshol kellene nevelkednie. Talán ennek a célnak a Gyermekjóléti Szolgálat a megfelelő komponense. 1994. októberében elvégeztem a Gordon Iskola „Női hatékonyság fejlesztése” tréningjét. 1997. januárjában részt vettem a Népjóléti Minisztérium országos nevelőszülői-képzésért felelős munkacsoport által szervezett országos nevelőszülői felkészítő-program keretében tartott Nevelőszülői-próbaképzésen. Sajnos nyelvet nem tudok, de talán még ezt is pótolhatom.”
Kati már nem tudott idegen nyelvet tanulni. Néhány hónappal az önéletrajza megírása után segélyszállítmányért mentünk Ausztriába, hogy Karácsonyra örömöt okozhassunk, legyenek játékok, ruhák a Fészek-gyerekeknek. Aki ebben a szakmában aktív munkát végez és pakolt már segélyszállítmányt, tudja, hogy ez mit jelent. Kati is emelt, cipelt, hajtogatott, dobozolt. Azután egyszer csak elkezdett nagyon fájni a feje. Jól tűrte a fájdalmat, nem hagyta abba a munkát, de úgy éjfél körül ledőlt az egyik irhabundára. Teljesen szokatlan volt ez tőle. Még összeszedte magát és hazavezette az autóját Bécsből Érdre. Szerencsésen megérkeztek a másik három segítő emberrel együtt. Kati férje Szabó Jenő és én a kamionnal jöttünk be az országba, intéztük a vámolást. Érden még találkoztunk, Kati kávéval és reggelivel várt bennünket. Azután ő is lefeküdt pihenni. Néhány óra múlva felkelt, összeesett, agyvérzést kapott és meghalt. 50 éves volt csupán.
Abból a dolgozatból idézek, amit Kati beadott a Tündérhegyi szociális asszisztens képzés záró dolgozataként 1992-ben. Talán érdemes lenne elgondolkoznunk azon, mi változott azóta? Tizenöt év! És már tíz éve annak is, hogy a gyermekvédelmi törvény megszületett! Tehát így írt Remete Kati 15 évvel ezelőtt - megelőzve a korát.
„Mindig szívesen segítettem másokon. Mindig tervezgettem, hogy magam köré gyűjtök a világ összes tájáról gyerekeket és megmutatom, hogy emberek, fajuktól függetlenül, minden előítélet nélkül élhetnek egymás mellett.”
„Megpróbálom leírni és érzékeltetni, mennyire fontos az együttműködés minden szinten - tehát a gyerekekkel foglalkozó szakemberekkel is, és a gyerekek vér szerinti szüleivel is. …Fontosnak érzem, hogy utána járjak, vannak-e testvérei a nálam nevelkedő gyermekeknek.”
„A csecsemőotthonoknak át kellene alakulniuk. Lehetővé kellene tenniük, hogy az anya együtt maradhasson a gyermekével. Hisz sokan úgy kerülnek intézetbe, hogy az anya nem tud hová menni gyermekével, az is lehet, hogy ő is állami gondozott volt, és nagykorúsága után az utcára került.”
„Legfontosabb kellene, hogy legyen a gyermekvédelemben, hogy csak akkor emeljék ki a gyermeket a vér szerinti családból, ha semmiféle más megoldás nincs. S itt újra a helyi családsegítés fontosságára utalnék. Ha viszont már kiemelték, akkor lehetőség szerint azonnal és nagyon jól kiválasztott nevelőszülői családhoz kell elhelyezni őket, hogy ne kallódjanak ide-oda a gyerekek.”
„Olyan rendszert kell létrehozni, hogy egy-egy szakember felelősséggel végigkísérhesse egy-egy gyermek sorsát. Ennek alapfeltétele, hogy egy gyámnak csak bizonyos létszámú gyereke legyen. Leadhatják a gyámi jogköröket például a nevelőszülőknek. Ne kelljen a nevelőszülőnek például egy mandulaműtétre a nála nevelkedő gyermek esetében engedélyt kérni. Dönthesse el a műtét szükségességét az orvos javaslata alapján a nevelőszülő.”
„Feladat bőven van. Van már a nevelőszülőknek is egyesületük, ahol képviselik az érdekeiket. Sajnos, a létéről sokan nem tudnak. Még a szakemberek sem. Sajnos, szakirányú képzés nélkül dolgoznak szakemberek. Minden olyan embernek, aki családokkal és gyerekekkel foglalkozik, el kellene végeznie megfelelő képzéseket. Megfelelő képzettség nélkül lehetetlen a családok és gyerekek együttműködő segítése.
És felmerülnek alapvető fontosságú kérdések. Kit képezzünk, milyen mélységig és mire? Nevelőszülőt? Nevelőszülői felügyelőt? A segítőt? A szakértőt? Mégis mindaddig, amíg e nem kis horderejű kérdésekben reményeim szerint szakszerű döntés születik, hivatásomnak élek, szerencsére társammal és munkatársaimmal együtt. Mi hisszük, hogy amit csinálunk, annak van értelme és az valami nagyon szép akkor is, ha nincs nagy látszata. Az igazán nagy dolgok csendben történnek. Bízom benne, hogy a nehézségek ellenére is gyerekeink otthonra találnak és megállják helyüket az életben.”
Egy történetet még leírok ide, ami az írás kapcsán jutott az eszembe és nagyon jellemző arra, hogyan is kerültek Katihoz a gyerekek abban az időben.
A Családsegítő munkatársai találtak egy gyereket az út szélén. A gyerek anyját nem találták, de sejtették, hogy egy helyi lakos alkoholbeteg anyának a gyereke. Megkérték Katit, hogy fogadja be addig, amíg rendeződik a helyzet, és kiderül, mi lesz tovább a gyerekkel. Piszkos, tetves, pisi és kaki szagú két éves forma gyermek volt a talált gyerek. Kati felhívott, hogy tudjak róla. Kérdeztem tőle: és hogy hívják a gyereket? Kati azt válaszolta: Öcsike. Én naivan megkérdeztem tőle: de miért pont Öcsike? Erre azt válaszolta: mert hát megfürdettük és láttuk, hogy kisfiú, ezért lett Öcsike.
A következő levél, amit Katinak írtam a halála után, így szólt:
Katikám!
Újra itt ülök Gödöllőn a Szabadegyetemen, ahol 1992 óta mindig együtt voltunk és hallgattuk Ancsel Évát, Gyökössy Bandi bácsit, Polcz Alaint, Fűry Annát. Itt ismertük meg Gondos Pannit és Komlósi Piroskát. Csoportokban ülünk együtt, ebédeltünk és sétáltunk a kertben, miközben nagyokat beszélgettünk, vitatkoztunk a család - és gyermekvédelemről…Szóval a Családóvó Nyári Egyetem Gerencsér Kativak, Kecskés Józsival. Dizseri Tamás most nincs itt, és jaj, már mennyi halottunk van! És már Te sm vagy köztünk. Eszünkbe jutott Mórucz Gabival, hogy mindíg vettél nekünk csokit, kávét, capuccinót. Ma reggel én is vettem a lányoknak. Szóval…HIÁNYZOL! Lejöttek meglátogatni az Aratóné Évi, Halászné Marika és a Horváthné Marika is. És itt volt György Éva és Dóra is. Rózsika hozta Samát – most ő neveli – és tegnap éjjel nagyot beszélgettünk. Lochman Ani is itt volt, most ő vállalta, az ő feladata az Egyesületen belül a nevelőszülői családok segítése – nehezen fogadják el a családok, tudod hozzád és hozzám szoktak az elmúlt évek során – pedig tudod, Ani jó szakember és jó ember. Te is szeretted őt. Herczog Mari is itt volt tegnap, és Tóth Kata is egy Bujdosó Judit nevű leánykával, nevelőszülői szemináriumot vezetnek.
Megígértem neked, hogy elmondom, leírom, mi történt a gyermekeiddel az elmúlt nyolc hónap alatt. De látod, mindig annyi az aktuális érzés és gondolat, amit lehetetlen megosztani mással, hogy talán éppen a legfontosabb, ami kimarad.
„AKINEK NINCS MIBEN MEGKAPASZKODNIA, ELŐBB-UTÓBB ÖKÖLBE SZORUL A KAPASZKODÁSRA KINYÚJTOTT KEZE!”
Jövő évben 10 éve lesz, hogy Remete Katalin meghalt. Kati elsősorban nevelőszülő volt, és csak másodlagos volt az a társadalmi funkciója, hogy a Fészek Egyesület egyik alapítója és első elnöke. Erről az Egyesületről annyit érdemes tudni legalább, hogy egy olyan országos civil szervezet, aminek a keretein belül jelenleg kb. 300 gyermek és fiatal nevelkedik nevelőszülői családokban. Emellett van egy gyermekek átmeneti otthona, és egy gyermekjóléti szolgálat működtetése is a feladatai közé tartozik. Az Egyesület 1994-ben lett bejegyezve. Intézményei, bár jóval kisebbek voltak, de mind még Kati életében jöttek létre. Nem olyan ismert, mint az SOS, a Gyermekmentő vagy a Gyermekrák Alapítvány, de egészen biztos, hogy tesz annyit a gyerekekért – lassan másfél évtizede.
Ennél is fontosabb azonban, hogy mi történt a gyerekekkel Kati halála óta, hiszen azok a gyerekek, akiket ő nevelt, már mind felnőttek vagy kamaszok lettek az elmúlt évtizedben. N. valóban örökbe lett fogadva, így róla nem tudhatunk. Sz.-re nem vagyunk túl büszkék, bár már Kati életében is sok probléma volt vele. Két gyerekét nevelőszülők nevelik. Gyakori vendég a televízióban a különböző Mónika illetve Balázs show-kban. S. felnőtt és szociális munkát tanul a főiskolán. K. férjnél van, önálló otthonuk van és 3 éves gyerekük. Szép családi életet él. É. és P. is nagykorúak és tanulnak. Nevelőszülő családjában élnek utógondozottként. B. hazakerült a vér szerinti családjába, az édesapjához. Az apa megnősült és közös gyerekük született, B. most újra szakellátásban van egy családotthonban, de rendszeresen tartja a kapcsolatot a testvéreivel. N.-ék változatlanul ott nevelkednek a Tiszteleteséknél, ahogy azt már Katival is terveztük. Még iskolába járnak. Az O. lányok közül A. elment a nevelőszülői családból, nem tudunk róla semmit, de A. dolgos, szorgos, rendes nagylány lett. M. leérettségizett, tanul, barátja van és változatlanul jár a holland családhoz.
Katinak talán ez lenne a legfontosabb. Ez a két dolog az Ő életműve: A GYEREKEK és a FÉSZEK EGYESÜLET.
Vincze Dezsőné, Danica
munkatárs, szociális munkás