:: Felhasználónév



  :: Jelszó





Regisztráció
Elfelejtette jelszavát?

Az élet túl rövid ahhoz, hogy ponyvát olvassunk
A cikk betûmérete:  kisebb | nagyobb

- vallja Likó Marcell, a népszerű Vad Fruttik zenekar frontembere

Likó Marcell nagyon közvetlen személyiség, az interjúfelkérésre is azonnal igent mondott. Több helyen nyilatkozta, hogy egyik kedvenc időtöltése az olvasás. Kíváncsi voltam, miket olvas.

- Mi az első könyvélményed? Az első könyv, amelyet végigolvastál?

- A Fekete Szépség volt az első olyan könyv, amelyre emlékszem, hogy hosszú volt, és büszke voltam arra, hogy a mandulaműtétem alatt sikerült végigolvasnom. Viszont a legemlékezetesebb "első" könyvem Verne-től az Utazás a Föld középpontja felé volt. Az erkélyünkön plédekből készítettem egy sátrat, magammal vittem egy elemlámpát, és egy éjjel kiolvastam. Ez nagy önbizalommal töltött el, úgyhogy ezen felbuzdulva megpróbáltam a Tüskevárat is kiolvasni a határidő előtt egy nappal.
Hát az meg nem sikerült... (hehe)


Már akkor könyvtárlátogató voltam, amikor még olvasni sem tudtam. Apukám vitt el magával, ő az, aki nagyon szeret olvasni. Elsőként a képregényeket nézegettem én is, mint sokan mások, aztán jöttek a háborús könyvek. Akkoriban – a nyolcvanas évekről beszélünk – ugye tele voltak a könyvtárak a baráti szocialista országok gondosan illusztrált, harcászati könyveivel. Megborzongatott a háború embertelensége, ahol sokkal nagyobb horrorok történtek, mint egy Stephen King-regényben.

Aztán kitaláltam, hogy csillagász szeretnék lenni, és jöttek az ilyen jellegű olvasmányok. Ez vezetett aztán Verne-hez, majd a sci-fi-hez. Édesanyám lengyel, talán ezért is olvastam - már kamaszkoromban - sokat Lemtől. Otthon találtam meg a Solarist, ami annyira tetszett, hogy muszáj volt még többet olvasnom tőle. Kitűnő olvasmány például a Kiberiáda. Sci-fi, mese, de filozofikus jellegű mű is.


- Az nagyon átjön a dalokból, hogy fontos volt neked a gyerekkor. A Sárga Zsiguli és a Limonádé is a nyolcvanas éveket idézi.

- Hát igen, rajongok a gyerekkoromért. Akkor még együtt volt a család, és szinte mindenre rá tudtam csodálkozni. Ha csak 3 km-re sétál el a lakótelepről, egy hatéves gyerek számára már az hatalmas élmény. Emlékszem, milyen volt, amikor először ettem paradicsomot. Ezek mind-mind jó emlékek. Ezért olvasok nagyon sok olyan könyvet, ami ezt az időszakot idézi. Ilyen a Makra Kertész Ákostól, Fejes Endrétől a Rozsdatemető, vagy A látogató Konrád Györgytől.


A középiskolai irodalom-tanárnőnknek - Reiff Mónikának - valóban fontos volt a szellemi fejlődésünk, és ő szerettette meg velem a verseket. Ő biztatott arra, hogy úgy szocializálódjak, ahogy szeretnék.

Az iskolában színjátszó kör alakult, és az előadott művek közül talán mindnyájunkra Örkény egypercesei voltak a legnagyobb hatással. Ez a világlátás vitt közelebb az abszurdhoz. Így szerettem meg Hrabalt. Ekkoriban olvastam a Virágot Algernonnakot, a Zabhegyezőt persze, és nagyon tetszett még a Száll a kakukk fészkére is. A színjátszó körösökkel azóta is összejárunk, nagyon jó barátok vagyunk. A színészkedés mellett meghatározó volt még az énekkar. Már az általános iskolában is sokat jártam kórusba, és ez a középiskolában sem változott meg. Van valami felemelő abban, ha sok ember ugyanazt énekli.

- Ez olyan, mint a koncerten együtt ugrálni a többiekkel, ugyanarra a számra. Te mint előadó együtt vagy a közönséggel? Van egységélményed velük?

- Abszolút. Nagyon érzékeny vagyok a közönség hangulatára.

- A színjátszó kör sikeressége miatt nem gondolkodtál azon, hogy színész legyél?

- Dehogynem, még a felvételire is elmentem. A tanárnő nagyon bízott bennem, szerinte valóban tehetséges voltam. Át is jutottam az előrostán, alig akartam elhinni. Aztán végiggondoltam ezt a dolgot, és rájöttem, hogy nem akarok másokat eljátszani, mert egyszerűen nem érdekel. Inkább magamat alakítanám egy zenekarban.


Mivel így a Színművészeti nem jött össze, jelentkeztem Szombathelyre tanítónak. Ez nem igazán jött be, mert az órákon volt, hogy piros és fekete pontokat kaptunk, én meg nem ezért akartam fősulira járni, úgyhogy átmentem művelődésszervező szakra, ahol nagy örömömre lehetett filmes szakirányt választani. Na, ekkor jöttek csak a nagy élmények. Kitágult a világ. Azt hittük, hogy Várpalotán mi kilógunk a sorból, de Szombathelyen jöttem rá arra, hogy mennyire átlagosak voltunk mégis. Megismerkedtem egy csomó új zenével és új könyvekkel.

A főiskolai barátok, tanárok hatására kezdtem el Sartre-ot, Hesse-t, John Barth-ot, Vonnegutot, Viant olvasni. Itt mondta egy tanárom, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy ponyvákat olvassunk. Azóta igyekszem tartani is magam ehhez. Ha könnyedre, mesésre vágytam, Marquezt, Bulgakovot vettem elő. A Mester és Margarita mai napig nagy kedvencem. Főleg a Bál a sátánnál részt szeretem nagyon.

- Vannak olyan könyvek, vagy idézetek, amelyek hatottak a dalszövegeitekre?

- Naná, hogy vannak. Azért annyi megmaradt a művelődésszervezésből, hogy szeretném az embereket "művelni". Jó lenne, hogy amikor egy könyvet olvasnak, abból visszaköszönne egy Vad Fruttik-sor, vagy fordítva; hallgatva a dalszövegeinket eszükbe jutna egy költő, vagy regény. Ha olyan részt találok egy könyvben, ami megfog, akkor behajtom az oldal sarkát. Aztán kijegyzetelem, és később felhasználom. Most is itt vár 15 behajtogatott fülű könyv a polcomon.


A Bálban című számra Thomas Mann Dr. Faustusa hatott, illetve a már említett A Mester és Margarita. A Forró nyárban Radnóti szavai köszönnek vissza, a Mi ez a jó jazzben Boris Viantól idéztem a Venyigeszú és a plankton című regényből. A Kemikáliákban a Sátántangóból származik a "kínzó belső görcsök". Ezt a könyvet egyébként egy szanált könyvtár könyvei közül mentettem meg. A könyveket ledobálták a szenespincébe, a próbatermünk mellé, aztán pár hét után jött egy szemeteskocsi, és vitte őket a szeméttelepre. Na, ez elég utópisztikus volt (mintha csak az 1984-et olvasgatnánk). Viszont sok könyvet kimenekítettünk. Aztán a Hervadó virágokban több idézet is található a Gyertyák csonkig égnek című Márai-regényből. A Goát a Félelem és reszketés Las Vegasban című könyv és film ihlette. A Lehunyom a szemem egy Radnóti-, József Attila-, Petőfi-remix. A Lehetek én is című dalra pedig Dante hatott. Az Isteni színjáték Purgatórium részében van egy férfi, aki a hátán egy lámpással mutatja az utat a többieknek.

- Mit ajánlanál olvasásra a fiatal korosztálynak?

- Vonnegutot. Nagyon jól olvasható, humoros könyvek. Szerintem az is könnyen befogadja, aki annyira nem szeret olvasni. Az Éj anyánk, a Börleszk, a Bajnokok reggelije mind remek alkotások!



Kaposi Ildikó