“A művészet érzelmek nélkül olyan, mint a csokitorta cukor nélkül. Nem ér semmit. Ha legközelebb a fáiddal foglalkozol, ne gondolj fákra. Szerelemre, gyűlöletre gondolj, boldogságra, dühre – bármire, ami érzelmeket hoz elő belőled. Amitől izzadni kezd a tenyered, begörbülnek a lábujjaid. Koncentrálj erre az érzésre. Ha az ember nem fejezi ki magát, fokozatosan meghal. Megdöbbennél, hogy mennyi felnőtt halott már belül – úgy töltik a napjaikat, hogy fogalmuk sincs, kik ők, csak várják a szívrohamot, vagy a rákot, hogy befejezze a munkát. Ez a legszomorúbb dolog.”

Gyönyörű könyv egy nyomasztó titokról és a felnőtté válásról. Laurie Halse Anderson díjnyertes regénye az iskolai élet nehézségeiről, a közösségről, a kapcsolatok bonyolultságáról fanyar humorral és iróniával.

— Van-e most kölcsönözhető példány a könyvtárban? —