CSIK - Első forduló

Csepeli Irodalmi Kaszinó - Online irodalmi játék a Sétáló utcai Könyvtár szervezésében.

A helyes megfejtéseket lásd a forduló végén.

1.
Jó, nem bánom, tanár úr. Tábornoki egyenruhám megfelel? Így. Hát most, utánam, fiúk. Maga, Mákossy tanár úr, maga lesz a hadsegédem... de vigyázzon, hogy mit parancsolok, és fogja be a száját... Így. Üljön le, ide hátra a lovamra, és kapja el, ha golyó jön... Majd adok én magának. Ne feleseljen, tanár úr. Tanár úr, nem készültél. Hát mondd meg tanár úr, mi a fővárosa Szerbiának? Na ugye, nem tudod. Szerbia fővárosa Budapest, miután én most elfoglalom, és hozzácsatolom Magyarországhoz. Ülj le, tanár úr, négyest kapsz. Hát hol is van az a Szerbia? Hol is van? Az bizonyos, hogy valahol van. De nem találom. Jaj, jaj, tanár úr, nem találom Szerbiát, hogy foglaljam el?
Persze, hogy nem találod, gazember, miután nem húztad ki tussal Magyarország határát a térképen, hát most nem látni, hol kezdődik Szerbia. A katonák ott állanak a határon, és nem mernek átlépni, mert félnek, hogy belépnek a tusba, mielőtt megszáradt. Na megállj, te gazember Bauer, ezt te csináltad! Le a fejeddel! Hóhér, vágja le gyorsan a fejét, azzal a cigarettavágóval. Jaj, jaj, hóhér úr, én készültem!
(2 pont)

2.
– Ha ennek a könyvnek az utazója vagy, és a Földön jártál, akkor nyilván gyűjtöttél róla anyagot.
– Hát igen, sikerült valamelyest bővítenem az eredeti szócikken.
– Hadd lássam, mit ír ez a kiadás. Látnom kell!
– Jó, tessék. – Ford ismét odalökte a könyvet.
Arthur megmarkolta a könyvet, és megpróbált uralkodni keze reszketésén. Betáplálta a megfelelő oldal adatait. A képernyő villogva örvénylett, majd nyomtatott szöveggé alakult. Arthur meredt szemmel nézte.
– Nincs is ilyen szócikk! – kiabálta.
Ford belenézett a könyvbe Arthur válla fölött.
– Dehogy nincs! – mondta. – Ott lenn, nézd csak, a képernyő alján mindjárt az Eccentrica Gallumbit, az Eroticon-VI háromkeblű fekete örömlánya után.
Arthur pillantása követte Ford ujját. Egy pillanatig fel se fogta, amit lát. Aztán kitört:
– Micsoda? Ártalmatlan? Ez minden a Földről? Ártalmatlan! Egyetlen szó!
Ford vállat vont.
– Százmilliárd csillag kering a Galaxisban, s a könyv mikroprocesszorai véges kapacitásúak – mondta –, és persze senki se tudott sokat a Földről.
– Az ég szerelmére, remélem, legalább te finomítottál egy kicsit ezen!
– Na igen, összehoztam egy új szócikket, és továbbítottam a szerkesztőnek. Itt-ott meg kellett nyirbálnia egy kicsit, de ezért érezhető a fejlődés.
– Mért, most mit ír? – kérdezte Arthur.
– Jobbára ártalmatlan – vallotta be Ford zavartan köhécselve.
– Jobbára ártalmatlan – üvöltött Arthur.
– Mi ez a zaj? – sziszegte Ford.
– Én üvöltök! – üvöltötte Arthur.
– Nem. Csönd! – mondta Ford. – Attól tartok, Baj van.
– Még ő tart attól, hogy baj van!
Az ajtón túlról menetelő léptek hallatszottak.
– A Dentrassiak? – suttogta Arthur.
– Nem, ezek vasalt csizmát viselnek.
Élesen csörgő zörej hallatszott az ajtó felől.
– Hát akkor kik ezek? – kérdezte Arthur.
– Ha szerencsénk van – mondta Ford –, akkor csak a vogon osztag jött, hogy a világűrbe hajítson minket.
– És ha nincs?
– Ha nincs szerencsénk – mondta Ford komoran –, akkor a kapitány komolyan gondolta, hogy felolvas nekünk a verseiből.
(3 pont)

3.
A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra. Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek. Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami.
- Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?
Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele.
Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány - őt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle.
Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik. Sőt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk! - mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik?
(5 pont)

4.
Esténként szorgoskodom: készítem a tortákat, a csokoládéféleségeket, a gyömbéres harangokat, az aranyozott mézeskalácsot. A csomagolásnál, a díszítésnél bizony hiányzik Joséphine könnyű, fürge keze, de Anouk minden ügyességét latba veti, hogy segítsen: bodorítja a celofánt, selyemrózsákat tűz a megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb zacskóra.
Ezüst papírral vontam be a kirakatot, hogy senki se láthassa a vasárnapra szóló átrendezést: most olyan, mint annak idején, amikor megérkeztünk. Anouk színes, kivágott tojásokkal és állatokkal díszítette ki az ezüst papírfüggönyt, a közepén pedig jókora plakát adja tudtul: NAGY CSOKOLÁDÉFESZTIVÁL VASÁRNAP, A PLACE ST-JEROME-ON
Most, hogy megkezdődött a szünidő, a téren csak úgy nyüzsögnek a gyerekek: az orrukat a kirakatüveghez préselik, abban a reményben, hogy megleshetnek valamit az előkészületekből. Máris több, mint nyolcezer frank értékben érkeztek a rendelések, alkalmanként még Montaubanból, sőt Agenból is, és érdeklődőkben továbbra sincs hiány, a bolt tehát csak nagy ritkán üres. Caro röpcédulakampánya a jelek szerint kifulladt.
(10 pont)

5.
Santiago is hozott magával könyvet, amelyet a vándorút első napjaiban olvasni próbált. De sokkal érdekesebbnek találta, hogy a karavánt figyelje és hallgassa a szelet. Mihelyt megtanulta, hogyan értheti meg jobban és szeretheti tevéjét, eldobta a könyvet. Fölösleges tehernek ítélte, noha valamilyen babonás módon úgy hitte, bárhol üti is föl, mindig talál benne valakit, aki fontos. Összebarátkozott a mellette haladó tevehajcsárral. Amikor este mindannyian körül ülték a tüzet, történeteket mesélt neki a pásztor korából. Az egyik ilyen estén a tevehajcsár elkezdte mesélni a saját életét.
(...)
Most tevehajcsár vagyok. De akkor megértettem Allah mondását: az emberek nem az ismeretlentől félnek, mert minden ember képes mindent elérni, mit akar és amire szüksége van. Attól félünk csak, hogy elveszítjük, amink van, legyen az az életünk vagy a földünk. De a félelmünk elmúlik, mihelyt megértjük, hogy a mi történetünket és a világ történetét ugyanaz a Kéz írta.
(1 vagy 11 pont)

Válaszok:
1. Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem – Reggel hétkor  (Olvassa el ide kattintva!)
2. Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
3. Örkény István: Egypercesek – Gondolatok a pincében   (Olvassa el ide kattintva!)
4. Joanne Harris: Csokoládé
5. Paulo Coelho: Az alkimista