CSIK - Második forduló

Csepeli Irodalmi Kaszinó - Online irodalmi játék a Sétáló utcai Könyvtár szervezésében.

A helyes megfejtéseket lásd a forduló végén.

1.
Nem felelt a kérdésemre. Aztán azt mondta:
– Én is hazamegyek ma... – És szomorkásan hozzátette: – De az sokkal messzebb van... és sokkal nehezebb...
Éreztem, hogy valami rendkívüli dolog történik. Úgy szorítottam a karomba, mint egy gyereket; közben mégis olyan volt, mintha függőlegesen elfolynék valami szakadékba, és én mit sem tehetek, hogy visszatartsam...
Tekintete komoly volt, és valahol a messzeségben járt.
– Mim van? A bárányod. Meg a bárány ládája. Meg a szájkosár...
Szomorúan elmosolyodott.
Vártam, hosszan, sokáig. Éreztem, hogy lassacskán átmelegszik.
– Kedves kis barátom, te féltél...
Igen, félt, de még mennyire félt! Hanem azért szelíden fölnevetett.
– Este sokkal jobban fogok félni...
Megint belém hasított a jóvátehetetlenség fagyasztó érzése. És tűrhetetlennek éreztem már a puszta gondolatát is, hogy nem hallom többet a nevetését. Hiszen olyan volt számomra, mint forrás a sivatagban.
– Kis barátom, hallani akarom még a nevetésedet...De ő azt mondta: – Ma éjszaka éppen egy éve. Ma éjjel a csillagom pontosan a fölött a hely fölött lesz, ahol egy esztendeje földre hullottam...
– Kedves kis barátom, ugye, ez az egész csak rossz álom, ez a kígyóhistória, ez a találkozó, ez a csillagmese...
Erre a kérdésre azonban nem válaszolt. Azt mondta:
– Ami fontos, azt nem lehet látni...
– Persze...
– A virágokkal is így van. Ha szeretsz egy virágot, valahol egy csillagon, jólesik éjszaka fölnézned az égre. Minden csillagon van egy virág.
– Persze...
– És a vízzel is így van. Amit innom adtál, olyan volt, mint a muzsika, a csiga meg a kötél miatt... Emlékszel?... Nagyon jó volt.
– Persze...
– Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám,hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.
(2 pont)

2.
Így van rendjén – dohogott, amikor egyedül maradt –, Babocsai uramat levágta Oglu, Oglut meg lekaszálta László úr. Az adósság le van róva. A lány meg ráadás. – És megkente zsírral a kapu forgóit, melyek igen csikorogtak hajnalban, amikor a jószágot kieresztették. Ne neszezzen az a kapu, hadd álmodozzon még a kisasszony…
A kis török leány szemein felszáradtak már a könnyek. Idegen világba csöppent, s ez a világ meleg volt és napsugaras. Babocsainé megmutogatta a háza táját.
– Ez itt a kertünk, kislányom. Ha nem sok a víz tavaszon, szépen terem. Bár lusták ezek a lányok, magam meg nemigen hajladozom már.
– Majd én csinálom, asszonynéném. Koppányban is volt kertem.
Itt egy kis csend ereszkedett közéjük. Koppány… elmúlt.
– Hát ez jobb föld, az bizonyos. Ha szereted a kerted, örömöd lesz benne. Dus… mindig elfelejtem a neved…
– Dusmáta – mosolygott a lány. – De Zsuzsának is hívtak…
(3 pont)

3.
– Még mindig nyomozok – közölte vele Grantham. – Ha egyáltalán van egy ilyen ügyirat a városban, akkor nagyon vigyáznak rá.
– Biztosíthatom, hogy van, és megértem, hogy nagyon vigyáznak rá.
– Egészen biztos vagyok benne, hogy maga ennél többet is tud.
– Sokkal többet. A ...-nak köszönhetően majdnem megöltek tegnap, így aztán lehet, hamarabb hajlandó vagyok beszélni, mint gondoltam. Amíg életben vagyok.
– Ki akarja megölni magát? – Ugyanazok az emberek, akik meggyilkolták Rosenberget, Jensent és Thomas Callahant.
– Tudja a nevüket? – Nem, de szerda óta legalább négyet láttam már közülük. Itt vannak New Orleansben, szaglásznak, abban reménykednek, hogy elkövetek valami ostobaságot és megölhetnek.
– Hány ember tud a ...-ról?
– Jó kérdés.
(...)
– Éppen most fejeztem be a második telefonbeszélgetésemet egy Darby Shaw nevű fiatal hölggyel, aki tudja, ki ölte meg Rosenberget és Jensent. Keen, miközben Granthamre meredt, lassan helyet foglalt. – Hát igen, fiacskám, ez nagy sztori. De honnan tudod? A lány honnan tudja? Mit tudsz bizonyítani?
– Még nincs meg a sztori, Smith, de a nő hajlandó beszélni velem. Olvasd el ezt. – Grantham odaadta a szerkesztőnek a Callahan haláláról beszámoló újsághír fénymásolatát.
Keen lassan átolvasta.
Grantham odaadta a szerkesztőnek a Callahan haláláról beszámoló újsághír fénymásolatát. Keen lassan átolvasta.
– Oké. Ki ez a Callahan?
– Egy héttel ezelőtt átadott az itteni FBI-nak egy kis dolgozatot, amely mostanság …………… néven ismert. Nyilvánvaló, hogy eddig ismeretlen személyt gyanúsít a gyilkosságokkal. Az anyag ide-oda vándorol, majd a Fehér Házba kerül, aztán ki tudja, hová. Két nappal később Callahan utoljára indítja be a Porschéjét. Darby Shaw azt állítja, hogy ő az újsághírben szereplő azonosítatlan nő. Callahannel volt azon az estén, és neki is meg kellett volna halnia.
– Miért?
– Mert ő írta ezt a dolgozatot. Vagy legalábbis ezt állítja.
(5 pont)

4.
Little Hangleton lakói még mindig Denem-házként emlegették a dombtetőn álló kúriát, pedig a Denem család már réges-rég nem lakott ott. A ház néhány ablakát bedeszkázták, a tető cserépborításán foghíjak éktelenkedtek, s a falak alig látszottak ki az elburjánzott repkény alól. A hajdan tekintélyes úri lak, a környék legnagyobb és legpompásabb épülete elhanyagolt, lakatlan rommá korcsosult.
A Little Hangleton-iak egytől egyik hátborzongató helynek tartották a régi kúriát. Fél évszázada megmagyarázhatatlan, borzalmas dolog történt ott, s az idősebb helybéliek még mindig elő-elő vették a témát, ha épp híján voltak frissebb pletykáknak. A szájhagyomány alaposan kiszínezte a történetet – már senki nem tudta, mi igaz belőle, és mi nem –, s bár számos változat terjedt el, mindegyik ugyanúgy kezdődött: ötven éve, mikor a Denem-ház még régi fényében tündökölt, egy derűs nyári reggelen a szalonba lépő szobalány holtan találta a Denem család mindhárom tgját.
A szobalány lerohant a faluba, és szétkürtölte a hírt.
– Ott fekszenek nyitott szemmel! A testük jéghideg! Az a ruha van rajtuk, amiben vacsoráztak!
(…)
A rendőrök még sosem olvastak ehhez foghatóan különös boncolási jegyzőkönyvet. A holttesteket nem is egy, de egész csapatnyi orvos vizsgálta meg; megállapították, hogy Deneméket nem mérgezték meg, nem lőtték vagy szúrták le, nem fojtották meg se kézzel, se kötéllel – egy szó, mint száz, a jelek szerint nem esett semmiféle bántódásuk. Mi több – folytatódott a döbbent hangú jelentés –, Denemék tökéletesen egészségesnek tűntek – eltekintve attól, hogy egyikük sem élt. Az orvosszakértők megjegyezték (bizonyára azért, hogy valamiféle rendellenességet mégiscsak megemlítsenek), hogy a halottak arca rémületet tükrözött – de hát, hangoztatták az ingerült rendőrök, ki hallott már olyat, hogy három embert halálra ijesszenek?
(10 pont)

5.
– Igen. Köszönöm. De nem tudom, hogy fogok-e segíteni. Nem is tudom, hogyan kellene. Meg aztán most nászúton vagyok, nem járhatom végig Umbria és Toscana összes kolostorát. És nem is tudom, van-e Ervinnek kedve velem találkozni. Ha látni akarna engem, rég értesíthetett volna a hollétéről. És most menj el, Szepetneki János. Remélem, hogy néhány évig megint nem látlak.
– Megyek is. A feleséged nagyon ellenszenves nő.
– Nem kérdeztem a véleményedet.
Szepetneki János felült a biciklijére.
– Fizesd ki a limonádémat – kiáltotta vissza, és eltűnt a közben beállott sötétségben.
A házaspár ott maradt, és sokáig hallgatott. Erzsi bosszankodott, és egyúttal komikusnak is találta a helyzetet. Osztálytársak, ha találkoznak... Úgy látszik, Mihályt ezek a diákkori dolgok egészen mélyen érintik. Meg kellene egyszer kérdezni, ki volt ez az Ervin és ez a Tamás... bár olyan ellenszenvesek. Erzsi általában nem szerette a fiatalokat és a félig készeket.
De tulajdonképpen egészen más bosszantotta. Természetesen az bosszantotta, hogy Szepetneki Jánosnak annyira nem tetszett. Nem mintha a legkisebb mértékben is fontos volna, hogy mit gondol róla egy ilyen... egy ilyen kétes egzisztencia. De mégis, nincsen végzetesebb dolog a világon egy nő számára, mint a férj barátainak a véleménye. A férfiak hihetetlenül befolyásolhatók, ha nőkről van szó.
(1 vagy 11 pont)

Válaszok:
1. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (Olvassa el ide kattintva!)
2. Fekete István: A koppányi aga testamentuma
3. John Grisham: A Pelikán ügyirat
4. J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
5. Szerb Antal: Utas és holdvilág   (Olvassa el ide kattintva!)